2024-12-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Nászta Katalin: A kocka titka
csak aki nem akarja
az nem tudhatja mi lakik bennem
nem vagyok rubik kocka
akit ha kiraknak hat színben ragyoghatna
a belsejében ha szétszeded
nem találod a lényeget
elrejtette aki alkotta
s titka kimondhatatlan
de odaadta neked a burkát
amivel kedved...
Fellinger Károly: KISGYEPFÖLD
a nyugalom kiöltött nyelvén
parázslik békességünk
Illés szekerén heverészünk
az ég az istenadta ég meg belekékül
árnyékunkba is belelépünk
cipőnkre ragad valami belőlünk
a mindenséget elvehetik előlünk
maga a nyár
úgyis csak álommá őszül
*
Fellinger ...
Hajnal Éva: résnyire
résnyire nyílt ajtó a világ
bőrömön még apró szótagok
messzeségtől görnyednek a fák
félős sóhajok
sóhajtáson messzeség figyel
apró félős görnyedő világ
résnyire nyílt ajtó bőrömön
hulló szótagok
görnyednek már bőröm rései
messzeség az ajtóból figy...
Sapa Brown haikui
Belemerültem
magamba egész mélyen
s Te ott szuszogtál.
*
Gyűrött ágyamon
felejtett illatodba
temetem magam.
*
Pókhálón harmat.
Cseppjei siratják a
vergődő legyet.
*
Járdára gurul
a hajnal kormos fátyla
fénnyel labdázik.
*
Forró kávémba
egy dar...
Mészáros László: A közelségen innen
Igen, ahogy az isten utolszor elsírja magát.
Azt hiszem, ahhoz hasonló lesz az erdők csendje,
és a rózsatövekre feszített madarak lélegzete.
Akkorra a puha vállaidra roskadó távolság oly eleven-éles,
akár egy gyönyörűséges archeg tündöklése a hajfürtök ala...
Szirtes András: képvers a kedvesnek
borítsd rám
szerelmünk fényét
befontam vágtánk
friss mezőkön
vétlen tükör
szétesően barnult
mosolyába
morzsolva
ölelésünk
emlékeit
te tetted e képet
ágyamba
agyamba
így hívva elő
örökre
érintéseink
***
Szirtes András alkotásai a Lenolaj.hu...
Márkus László: szendergő
némán hallgatom
a táj fohászát
esőért esedez
az éj
belépőként
holdat varázsol
csillagokat csepegtet
égi színpadára
a nap
tüzes lehelete
beköltözött szobámba
messze űzte álmom
csatakos vánkosomon
szendereg a csend
2017.08.05.
Márkus László al...
Nászta Katalin játékos haikufüzére
bosszú
mindjárt elalszom
de nem rólad álmodok
ha nem szólsz hozzám
*
írni tanulok
de minek? te nagy tulok
haikud sánta
*
messze földrészről
csak így biceg rímtelen
haikumsága
*
csak azért írni
hogy legyen hét szótagod
mondatot nyesni
*
és lesn...
B. Tomos Hajnal: SZINKÓPÁBAN
Fekszem a nedves homokon,
mint mélyből kivetett
göcsörtös ág
és hagyom, hogy zajüledékeimet
elfedje a kiszáradás,
a semmibe-oldódás,
a levegőtobzódás,
a fölös siklású idő,
visszhangok haldoklása
és az értelmét vesztett hagyaték,
miközben tágra nyílt ...
Keszthelyi György: Lappang ha nincs
Még annyi sem, mintha már lenne,
mégis több, mintha megjátszaná,
mert ami nincs, az valahol lappang,
elméletrendszere talán testet ölt.
Válasz nem lehet, a kérdés hiányzik,
képzeletében búsong a mozzanat,
aligha él, naponta hagyakozott,
de levél nincs r...