2024-12-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Sapa Brown haikui
aki engem néz
az téged is lát - állva
a tükör előtt.
*
Ez nem az a nap,
ez nem az a perc, ez nem -
ez az egyetlen.
*
-Anyám-
Kiteregette -
de nem a friss ruhákat
csak a gondjait.
*
egy, kettő, három.
ugróiskolát játszom
fennmaradásért.
*
A HAI...
Oláh Tamás: Pesti képek
Mottó:
„Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.”[1]
1.
Egymást üldözik
a hajnali villamosok,
a csattogó kerekek zaja,
a krákogó kukák hangja,
kel birokra az álomképekkel,
az üveghólyagokban sápadó
utcalámpák fénye
kutatja...
Mórotz Krisztina: Zsófi
Körtét lopott, édeset.
Kirakta a napra, érjenek
piros belűre, azt szerette.
Az ütések nem fájtak, érezte,
valami forró csurog végig a lábán.
Hét éves, az anyja veri, de nem
a pofon fáj, a csengés utána.
A körtét a kezében szorítja,
ujjai közül lé csoro...
Gősi Vali: Mindörökké ősz
Megint úgy érzed, vége már…
Oson az ősz elől, szökik a nyár,
nyomában fénytelen sötétség terem,
és a fekete, ködfátylas éjeken
megcsikordul benned újra a félelem,
ahogy a kozmikus éteren
a holtak - küldte elmúlás árnya vár,
les rád lopva, hidegen, ezen ...
Csák Gyöngyi: VÉGKIFEJLET
Nyár
Szomjazik a föld.
Hiába, nem tudok több
esőt csinálni.
Vád
Kardélre hány a
vérengző szó, hiába
suttogja: szeret.
Sóhaj
Milyen nehéz meg-
tartanom arcod nemes és
büszke élét.
Korbács
Suhintja akár-
hogy levelet hoz, fakaszt
ezer virágot.
Kí...
Hajnal Éva: Ősz
Titkos hegedűkkel érkezett az ősz,
szellő hátán morcos menedék,
mély kabátzsebéből vékony sál lifeg,
ráér elővenni, nem szükséges még.
Titkon csókolódznak apró sóhajok,
ködhártyán úszik egy madár,
fájó végtelenben levél oldalog,
látod, ... elmúlik a nyá...
Shogór Susana: Hívogató, szép üzenet
ne érkezz bármelyik vonattal
akkor gyere amikor a peronon várlak
ne hozz semmit
de magadat egészen
ne szólj
csak ha igaz a hangod
ne viselj álarcot
nem igénylem a maszkot
vesd ki magadból
a gőg köveit
forraszd be
mardosó sebeid
szükségtelenek a tár...
![Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]](http://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2017/05/ferfi_zakos.gif)
Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]
( a lírikus definíciója )
Egy borús, töprengő arc mögött óhatatlanul költőt sejt az ember.
A fekete kalapkarima árnyéka a keskeny orrnyergen úgyszintén rímgyanút kelthet.
Ámde megtörténhet, hogy korabeli szépiafotó sajátos patinája
Kubikost,
Írnokot,
Hul...
Oláh Tamás: A költő arcai
A fiatal Baudelaire[1] arcán
még minden vonás vonzó,
szemöldöke
lágy ívben enyhül,
s élénk pillák fölé borul,
fekete, elrévülő mély szeme
simogatóan ölel át
karcsú testet,
csípők párnáit követi,
s lágyan, fürkészve hull
árnyas völgyekbe,
az ironikus...
Paulovics Tamás: FOHÁSZ
Mióta eszméltem álomvilágban éltem.
Hol jó a jó és rossz a rossz,
fehér-fénylő az igazság,
pince-mély fekete a hamisság
Ó én mindig jót akartam,
ami végül rosszá változott
és arcomra rákövült a szégyen.
Ó Uram adj még időt és erőt,
helyrehozni amit elr...