2024-05-06
Vers (10 talált bejegyzések)
Oláh Tamás: Ha megéred…
Hajnal kergeti, sötét dajkálja,
gurul az égen a tűzgolyó.
Miért nem gondolsz
az utolsó lépésekre,
a napra, mikor nevedet
a némaság szalagjára hímezik,
mikor visszamaradt tested már csak
bomló anyag, semmi más,
s kitakart lelked az ítéletre vár.
...
Keszthelyi György: Látlelet
A kórboncnok hiába vagdos,
életben vagyok, nem érzek semmit.
Csak az emlékeket látom,
a lélek hagyományait.
Mi végre annyi rikácsolás,
acsarkodás, önmarcangolás,
hiszen jól ismert a legtöbb kórokozó.
A szív elkövesedésének is okai vannak,
jól kidolgozo...
Paulovics Tamás: EMLÉKEZÉS
Éjfél után, hajnal előtt,
álom és ébrenlét határán
mikor csak a bagoly éber,
emlékképek peregnek előttem.
Egymásra tolulnak, tornyosulnak.
Ízek, illatok, szagok, hangok,
érintések megújulnak.
A hangodra emlékszem,
a forró júliusi délutánra,
a leereszt...
Kapui Ágota: Ahol a feldobott kő
Ahol a feldobott kő földet ér
visszahullnék legvégül oda
a selymes porba mezítlábas sárba
a málnabokrok s körtefák alá
a kékszőlőtől illatos lugasba
mint verandánkon álldogáló árnyék
a perzsaszőnyeg rojtjai alá
az elfelejtett tiszta gyermekkorba
az and...
Shogór Susana: Törékeny
A tér egymáshoz koccanó
üres üvegpoharak
végtelen sora.
Fényes peremükön
gyűrűzik körben
az idő.
Pohár-magányba
szorult tér-időben
éljük
végtelenbe tartó
életünk.
***
Shogór Susana alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Kovacsics Zsuzsanna: Vitorlázás
Álmomban
futok a széllel,
napégette arcom
bátran dacol
a messzeséggel,
erős kézzel
fogom a kormányt,
tudom, jó irányba haladok,
nem zavar,
hogy nem látom a partot,
biztosan tudom,
hogy előbb-utóbb
célba jutok.
***
Kovacsics Zsuzsanna összes alkot...
Cseke Gábor: Templom a dombon
épültem legmagasabb pontra
a falu fölötti dombra
hogy a tenger ima a tornyon át
megtalálja az Istent magát
kőből lettem hogy kitartsak
tövemben lengedező vadzab
szemérmes kökény s árvalányhaj
elárvulok minden halállal
úgy küldöm harangom szavát
a völg...
Nászta Katalin: egynyári
ott legbelül
ahova senki sem jut el
ott születnek a vágyak
az ágyuk ott telel
mint a medve alussza
álmát s ha jön tavasz
már nyárra érve ébred
a lomha medvedal
kölcsön veszi és szól
a fülemülével
mint fény a lélekerdőn
a koronák között
s neked ének...
Oláh Tamás: Harmony, a szexrobot[1]
Piros rúzzsal kihúzott száját nyújtja feléd,
kézzel kifestett szeme
páratelten néz rád.
Szilikon keblében naphosszat gyönyörködhetsz.
Válogathatsz a duzzadt vagy kicsi,
a kemény vagy a lágy
almák és körték között, bimbója lehet málna,
ribizli, vagy éppe...
Szuhay-Havas Marianna: Négysoros
Föld felé lejtek lépés nélkül,
hogy tanulok meg így nemlétül,
ha a kétség mélykék árnyai
festetik ki szépre szárnyaim?
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas költő, 2008 januárja óta az 2015-ben megújult Lenola...