Igen, ahogy az isten utolszor elsírja magát.
Azt hiszem, ahhoz hasonló lesz az erdők csendje,
és a rózsatövekre feszített madarak lélegzete.
Akkorra a puha vállaidra roskadó távolság oly eleven-éles,
akár egy gyönyörűséges archeg tündöklése a hajfürtök alatt.
Igen, csakis isten, ő sírhatja sárrá a szomjúság porát,
amikor megdermed a köztünk hervadó pillanat.
***
Legfrissebb hozzászólások