2024-11-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Kapui Ágota: Összegző
Írtam verset írtam glosszát
felmértem a lélek hosszát
elvetéltem ezt a sorsot
orrok alá törtem borsot
ne hidd hogy a világ örök
jött a tatár jön a török
arra van a hazafelé
ahol nyilall a föld belé
ahol nyilall, ahol hasad
ahol forgatják a vasat
ahol...
Márffy-Horváth Henrietta: Karácsony után
Még néha megcsendül a kis harang a fán,
fülledt fenyőillat párázik át a szobán,
és fegyelmezetlen bejglimorzsa had
karácsonyi terítőn emel barikádokat.
A rúzsnyomos borospohár
elhomályosult tekintettel áll,
elmereng az elmúlt estéken,
mikor áldott vörös...
Somorčík Szombath Rozália: Karácsony
Mikor kezdtük,
meztelenek voltunk.
Most megint azok vagyunk,
de testnélküliek.
Az ágy üres,
az asztal túloldalán
ül a szörny,
étket kíván.
Titkaim puhák,
tapinthatóak:
plüsstakaró,
meleg zokni.
Ma úgy döntöttem,
azt szeretem, ki velem van:
kutya,...
Kapui Ágota: A csendek csendje
A karácsony a csendek csendje,
imáink rendje, szánalom,
e zsoltárhangú éjszakában
a télnek súlya vállamon.
Mi várunk még a virradatra,
- a térdeplőn üvegszilánk –
és sírásod betölti lényünk,
és megnyugvás borul miránk.
*
Kapui Ágota (Sepsiszentgyö...
B.Tomos Hajnal: SZENTESTE
Idén új csillagot veszünk,
azaz egy egész fűzért,
hogy fényben ússzon a fa,
tetején (kissé kacér),
sárgán pillogó angyalka –
szeretnénk pompát és bőséget,
ne érezzük a zsugort,
hadd lásson ünnepet
a két szobás összkomfort.
Ne halljuk e pár nap alatt
...
Ágota Kapui: Betlehemben
Karácsonynak gyönge válla
támaszkodik keresztfára…
Istállóban nedves jászol
sóhajtozik megváltásról.
Birkanyájból lengő pára
foltot fest a kor falára…
Szúrós széna derékaljnak,
ágyat vet a gondnak-bajnak.
Koldusarcú holdanyóka
burkolózik csend-darócba...
Para Olga: MOST JÖN A TÉL
most hull az első hó
mint szerelmed volt
oly szűzies
a lányhoz...
és tiszta
mint álmod
és ragaszkodásod
volt e földi
Világhoz
végtelen
s végtelen
mint az én
anyai vágyam
hogy el ne
veszítselek
hogy megőrizzelek
s ha kilépek e
falfehér földi
V...
Hétvári Andrea: Kollázs
Kigyúl az ég, majd ismét elsötétül,
akár villogó téli ablakok,
amelyet felkapcsolt és ismét elhagyott
az értő mozdulat, de nem találja végül,
éppen úgy, ilyen határozottan
és mégis nagyon vakon és sután,
ahogy reggelre ismét délután
fodrozódik, az estéb...
Kapui Ágota: Begubódzó
Magoncok bújnak horpadó földbe,
- mocorgó álmok, fázós csírák -
embrió csöndbe zárkózó esték,
zsugorodik a világ.
Gubóba kékült lepkényi létünk,
- hibernált lélek, pondró-magány -
gőzölgő teánkat ringató csésze,
cukorba rejtett talány.
***
Kapui Á...
Szuhay-Havas Marianna: Ó-és újév között
Számot vetünk, számolgatunk,
szép szívekben nyomot hagyunk.
Mennyi jót is cselekedünk,
mit szerettek vajon bennünk?
Minek is volt tanulsága,
mi késztetett okulásra?
Hányan jöttek, hányan mentek,
kik voltak, kik elengedtek?
Önként adtuk, amit vittek?
K...