Kettészelt dallam
babrál a hegedűhúrokon,
hálót sző köré
az est. A megszülető tér
grafit erővonalai
bepiszkítják a sterilt kozmoszt.
Az ősrobbanásra
nem emlékeznek az idő
féregjáratai. A sejtből
szövet, belőle szerv,
a szervből élet lesz a lapon.
Fekete eszi a fehéret.
Némaság sodrába
belehal a hegedűszólam.
Kibogozhatatlan
fénye szétszóródik. Vége.
Legfrissebb hozzászólások