2024-11-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Bánki Éva: BUDAPEST
Nekem kicsi ez a város.
Pedig elfér benne egy egész birodalom:
Ősküküllő sétány, Hétvezér utca, Alsó- és Felső-
Kapronszegi utca. De valami itt mindig elromlik, beomlik,
tönkremegy. Nem is csoda. Hisz zúg-búg errefelé minden:
oszmánok vad népe, rabló mong...
Cseke Gábor: Csigaház
hallod az éjt sűrű csöndje hogy neszez?
sötétje anyásan befödi az ijedező egeret
a macskának is menedék s mindennek ami él
valahol fény gyúl rádió búg egy jazz-band zenél
úgy hull a nyugalom a hűvösség mint a jótékony eső
szárnyak suhannak álmot érlel egy...
Nyírfalvi Károly: KÖNYVKAMRA
Kezdjük ott: nincs történet.
Az eresztékek szétfeslenek,
maradnak a hűvös tények,
a csupasz foszlányok: meztelen
árnyékként suhanunk az
ismeretlen utcákon, irányt ad
a nagymutató, a torony is
megfeszül az őszi fényben.
A főutca zaját hátrahagyva
bepil...
Bánki Éva: TENGER
Intézkedem, ne félj.
Kiveszem a foltot a nadrágodból.
Megvarrom. Kijavítom. Odaadom.
Ébresztelek. És el is temetlek, ha kell.
Mert a tiéd vagyok. Hűségesen.
Áldjon vagy verjen,
ugye.
A tenger egy kékségnyi rész belőled.
És egy kékségnyi rész belőlem.
...
Szuhay-Havas Marianna: Tű és cérna
A közös idő bármit ellophat,
lehet a világ üres műterem,
az a több, meg más majd el is kophat,
ahogy elfogyhat életfűszerem,
ha millió darabra szétesem,
és tudatmorzsák szúrnak élesen,
esszenciád vakon nem keresem,
akkor úgy ölts magadhoz: végesen.
***...
Keszthely György: Miatyánk
Mi atyánk, ki vagy a hegyekben,
völgyekben, vizekben,
izzadtságban és leheletekben,
legyen meghittebb a te lakhelyed,
nőjön meg a te méhkasod,
tedd láthatóvá virágos mezeid,
szaporítsd porzóid, polleneid,
fércelj össze tűlevelekkel,
ha szakadozni...
Cseke Gábor: Petőfi utánérzés
mintha már éltem volna egyszer
és éppen itt
a lélekvándorlás klasszikus esete
lennék pedig csak annyi történt
hogy a föld kerek és úgy pörög
velünk hogy hol lent hol fent
örökké ott legyünk ahol
történik valami
tatár labanc sztyeppei lovas
hegyentúli ...
Nászta Katalin: Hazafelé
a költészet ünnepére
(„mi legyen, ki költő?” Borcsa János)
***
költő az legyen, mi népe
mondá egykoron egyikünk
de ha az a nép szét van tépve
a költő lehet egy velünk?
honnan van ő, ha nem belőlünk?
és kinek dalol, ha nem nekünk?
mondhatjuk-e magunkró...
Bánki Éva: FORDÍTOTT KEGYELEM
Anya már megbánt engem.
Velem sem lett a világ fényesebb.
A tavasz kitartóbb,
a vasárnap derűsebb,
a szatyor, a teher,
a mindennapi
könnyebb.
Nem érdemeltem meg,
hogy. Mert nem igyekeztem.
Isten csak egy ócska szó.
Mint a viszlát, a jobbulást,
a sok...
B. Tomos Hajnal: Februári tébláb
Mintha nagybeteg lenne a Nap
nem moccannak a fények –
lanyha a pillantás
s az előgyártott tények.
Befele fordulnék,
kemény a párna –
mintha ma és sohanap
senki sem várna.
***
Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap
B. Tomos Hajnal csángó mag...