2024-12-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Murányi Zita verse
tegnap éjszaka alaposan rám ijesztett apa
sajnos van alapja eszembe jutott a gézbe tekert hasfala
meg hogy az isten a lélek perforációja
és mindkettőnkben ugyanott van elhasítva
szerintem ő sírt hangosabban de lehet hogy
csak befelé könnyezett az isten az...
Keszthelyi György: Ítéletek napja
Jézus harminc éves volt, amikor tanítványokat
toborzott maga köré.
Akkortájt alvadt vér pecsétjét viselte
minden alkonyat.
Arcom már rég nyugatra néz,
amerre szinte izzik már a nap.
Betöltöttem a hatvanat,
csak állok egy vidéki peronon,
s árva gyermekk...
Fellinger Károly: Kis szívem remegése
Kis szívem remegése
vitorlát bont ma hozzád,
madárcsönd bölcsője vagy,
fészeknyi haza, honvágy.
Hulló leveled ágyam,
varázsszőnyeg az égen,
libben-lebben, mint szoknya,
száll a tavaszi szélben.
Szabadságsziget vagy hát,
óvnak a hű madarak,
nem sü...
B. Tomos Hajnal: CHAGALL-KÍSÉRLET
A rombuszt ma reggel
elütötte egy autó
és sokáig ott vonaglott
kitekert végtagokkal
az úttesten -
lila sárral fröcskölték be
a járművek.
Később egy hosszúra nőtt
ultramarin elájult
a baleset színhelyén
s összeverődtek körülötte
a szabálytalan félkör...
Fellinger Károly: Akár a hold
Akár a hold, olyan vagyok,
eltűnök, mint rétről a hó,
elfogyok, mint a lágy kenyér,
ahogy a sótartóból a só.
Akár a hold, olyan vagyok,
mint az ismerős, érkezem,
növekszem, miként a hajszál,
mint éjszakán a félelem.
Akár a hold, olyan vagyok,
az é...
Szirtes András: …gyermekkoromban…
gyermekkoromban
amint kaptam egy
üveggolyót
a Nap felé tartottam
s megcsodáltam
benne az egész világot
képzeletben
körbe is jártam
repültem, hajóztam
a világmindenséget
mindet összehalásztam
mára valahogy kissé
összekarcolódott
talán a múltam
...
B. Tomos Hajnal: AMINT A KOPONYÁK
Kihalt a férfiak derekából
hajnali kaszasuhintások
vonagló virtusa,
asszonyok nyakából
a forrásvízre hajló kancsó
sikamlós íve -
lecsurgott már ereinkben
a mohák bársonyán
szűrt csermely
s itt maradtak a kövek,
akárha kimustrált vesék
végtermékei
k...
Szuhay-Havas Marianna: Nem mindegy
milyen csendbe milyen zaj szitál
egy tekintet hova ráncigál
meddig jó még ez a testkabát
hogy indulunk mi van odaát
többé alszol-e a vállamon
és kegyelem lesz vagy szánalom
Para Olga verse
A mama, aki hetven, unokája arcát
még megsimogatja és féltve ölel,
már tudja a földit és érzi az égit,
az égbe hívó szóra már -már felel.
A mama, ha hetven, verset olvasni kedvel
a mama, ha hetven, újat még tanul,
de a verspárbajba beszáll kedvvel.
Tu...
Keszthelyi György: A szépség új változatai
Milyen szépek vagyunk: száraz díszvirágok –
előttünk-mögöttünk
vakut villant a Nap.
A világ már lehúzta a redőnyt,
az idő a számlapon maradt,
bárányfelhővé foszlott a ház.
Mit ért hát a jóslat?
Isten tisztogat. Porlepte vásznait
remegő ujjakkal hasítja...