2024-12-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Márkus László: Sirámok
Szép szerelmünk
smaragd könnyei
felszáradtak
nyomuk sincs már
emlékeink cizellált
rojtjait szétcincálja
a zsigereinkbe
ivódott béna
indulat mely
megköti reszketeg
kezünket pedig
bódult agyunk
nyújtaná békülésre
megváltást remélőn
de a holnap virá...
B. Tomos Hajnal: MÁR ENNYI IS ELÉG
Összeseperni az asztallapra
szóródott morzsát,
percekig elidőzni
napnyugta után fázósan,
de még a színfoszlányok bűvöletében -
nem kulcsra zárni a kaput,
(mitől is foszthatnának meg?),
óvatosan masszírozni a szemgolyókat:
bírnák még ki az esti filmet,
...
Oláh Tamás: Agyamhoz kapcsolva
Agyamhoz kapcsolva,
mint valami barbár ékszert,
egy ravasz szerkezetet
viselek fülemben,
mely belém nyitja
az egész végeszakadatlan világot,
millió hanghoz vegyítve hangomat.
Cinkos súgója rossz végű életemnek,
mint a kettős, óriás spirál-lánc,
melyne...
Mórotz Krisztina: Betűvetés
Odaguggolok az életemhez. Magam építettem,
copfos kisgyerek a játszószőnyegen.
Az öregséget most, a háztetőt
óvatosan leemelem.
Nem dőlhet össze, nem is dőlt soha semmi.
Repedések a falakon, mint arcon a ráncok.
Hogy tudnám letörölni? Ablakszemekből kimo...
Almásy Zsuzsanna: Minden csendes
Minden csendes.
A szél elült a város felett.
A hullámok gyengéden simogatják a partot,
Csobbanásukat sem hallom már.
Két sirály kergetőzik csak a móló felett.
A hullámlovasok lassan ballagnak,
Fáradt-boldog testükről lepereg az utolsó vízcsepp.
Sétáló p...
Oláh Tamás: Stroke
Valami folyt, szorít,
hörgő hangom
szűk torok mélyéből tör fel,
amit mondani akarok,
ott marad legbelül,
nyelvem nem fér el a számban,
nyálam csorog,
kezem-lábam kitépve hever mellettem,
ujjaim sem engedelmeskednek.
A szerkezet láthatóan többé nem műk...
Nyírfalvi Károly: [karcsú lapokra]
Cédulákra írok, vékony füzetbe,
karcsú lapokra.
A megfelelő ritmusban lelépni
a járdáról, az autónak alig
kelljen lassítania.
Miért tenném? Miért ne tenném?
Álmos vagyok. Miféle ritmus? Miféle
tempó. Az életemmel játszom, hogy
felébredjek. A reggel...
Fellinger Károly: Dunyha alól
Álmomban beteg apámba
kapaszkodom,
fel s alá sétálunk
az ismeretlen temetőben,
minden rokon sírjánál
meg-megállunk,
elmormolva az imát,
üdvözölve az élőket,
arrébb egy frissen
kiásott
sírgödörhöz érünk,
anyám két lánytestvérével,
nem értem, m...
Márffyné Horváth Henrietta: ÁLMOMBAN
Álmomban a szigeten jártam
este volt, a tó tükrében alig láttam
a Holdat, a nagyképű tanút,
ki minden szavunkat leste,
mikor halkan csobbant a csónak teste
ahogy a vízen beeveztünk egyre beljebb,
önmagunkban elmerültünk, minél lejjebb
tapogatva vaksötét...
Szuhay-Havas Marianna: Megoldás
Ész fogta testem újra ring,
benne lágyan egymásnak esünk,
míg minden csak úgy kering
lényünkből adunk-veszünk.
Vágyunk lehetőség csupán
eszenciánkba karcolni puhán,
győzelem és vereség után
mindig ott a ne fussunk el bután.
***
Szuhay-Havas Ma...