A mama, aki hetven, unokája arcát
még megsimogatja és féltve ölel,
már tudja a földit és érzi az égit,
az égbe hívó szóra már -már felel.
A mama, ha hetven, verset olvasni kedvel
a mama, ha hetven, újat még tanul,
de a verspárbajba beszáll kedvvel.
Tudja az ember a semmibe hull.
Hetven után minden nap ajándék
már tiszta a sor, már tiszta a szándék,
a versnek nem árt az atombomba
sorakozzatok azon nyomba
világmegváltásra s humorra fel!
Legfrissebb hozzászólások