2024-05-01
Próza (10 talált bejegyzések)
Csák Gyöngyi: ÁLOMNAPLÓ 5.
36.
Kelt kalácsot sütök, két hatalmas veknit, már alig várja a család, hogy süljön és kihűljön, hogy mielőbb lehessen enni, mint ama karácsonyi dalocskában. Előveszem a legélesebb késemet, hogy egyenletes szép szeleteket vágjak belőle. Sejtem az első szelet...
Gergely Tamás: Nedvzöld
Születésnapi ajándék Muhi Sándornak
Ültek a folyó partján. Vadmalac meg a Komája.
”Figyeled - mondta Vadmalac, - ma olyan ”nedvzöld” a színe.
A koma egyre csak mormolta: ”Nedvzöld, nedvzöld.” Majd Vadmalachoz fordulva ezt mondta: ennek a folyónak ezer szí...
Bábel Antónia: A kovács kicsi kalapácsa
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kovács meg a felesége. A kovács esténként el-eljárt a közeli ivóba, ahonnan csak késő éjjel tért haza. A felesége mindig pörölt vele:
– Elissza azt a kis pénzt is, amit megkeres, aztán meg félre patkolja a lovakat...
Gergely Tamás: REMÉNY
* Mire gondolt az író? *
Rendezve a Vadmalac-mappámat (mappáimat, immár három van belőlük) szembesülök a címeimmel. Meglepően sok a "Jézus" meg az ”Isten”, bár nem vagyok vallásos, egyszavasak mind, s bár nem akarom, elég sok a hivatkozás főként korábbi kor...
Gergely Tamás: KETTEJÜKRŐL SZÓL
- Gyere csak! - mondja a komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója.
Az is.
- Álmomban színdarabot írtunk. Írtuk, illetve benne is voltunk.
Komája csak nézi, felhúzott bal szemöldöke homlokán ragad. A kívánc...
Maróti Ildikó írása
Ha minden emléket meg kéne őrizni, a föld összeroskadna az emlékek súlya alatt. - olvastam valahol, és ezen gondolkodom, miközben tavaszi nagytakarítás ürügyén próbálok megszabadulni a felgyülemlett emlékektől. Érdekes múzeumi belépők, bikinik, és csak egyszer...
Gergely Tamás: KINEK NEVE, KINEK FELADATA
- Vadmalac – vetette oda, tulajdonképpen foghegyről, bár megalázni dehogyis akarta. Azt akarta elkerülni, hogy a fa őt modorosnak találja. Erre vigyázott.
Az úgy is vette. Vagyis semmiképpen sem rossz néven, sőt megpróbálta maga is: - Zselnice – mutatkozott b...
EUGENIA S. LEE: Itt morajlik a füledben a téli óceán
Nem, nem az Adria, és még csak nem is a Nyugati-tenger, amit a térképek Sárga-tengerként tüntetnek fel, hanem ott lent délen, a végtelen, szilaj Csendes-óceán, aminek nem szab gátat semmi és senki, ahol a part nem homokból és pálmafákból, hanem erodálódott hat...
Maróti Ildikó írása
- Ugye, holnapután lesz a holnap tegnapja? Akkorra már lehet, hogy én is tudok repülni, mint a madarak? - kérdezi egy kiskölyök a reggeli rohanásban.
- Először úszni tanulj meg rendesen, aztán repülhetsz is felőlem. - jött a válasz.
- De én nem hal akarok le...
Gergely Tamás: Hozzák utánam
* Hogy velem mik történnek… *
Utazom a stockholmi metrón. Majdnem teljesen üres a kocsi, velem szembe a négyes kupéba leül mégis két fiatal. Két svéd, jól nevelt, nem teszik fel a lábukat az ülőkére. Viszont beszélgetnek. Pereg a nyelvük. Két mondat között ...