2024-05-01
Próza (10 talált bejegyzések)
Bábel Antónia: Lopott vétkek
A félig leeresztett redőny résein átszűrődő napfény éppen elég világosságot adott ahhoz, hogy ne legyen „kriptahangulat” a nappaliban, ahogy ő szokta mondani. Ki nem állhatta a sötétséget, még így a legnagyobb kánikula közepén sem. Inkább legyen meleg, mint sö...
Gergely Tamás: FIFI
* (Részletek) *
Fifi vagyok, a Vörös Áfonya illata, akit Áfonya anyó könnyezett a világra hajnalban, amikor a levegő a legfrissebb, s amikor a Darazsak, Méhek meg egyéb virágpornyalók alighogy ébredeznek.
Nevem a Csértől kaptam, akinek tollai közé bemenekü...
EUGENIA S. LEE: Szív dolgok
Fáj a bal karod, ülnek a mellkasodon, könyöktől lefelé zsibbad.
Ismerős érzés, veszed a spray-t, a tapaszt, az értágítót, az aszpirint, a kegyszereket, valójában egyik sem segít.
Többnyire elmúlik magától is, de a semmire sem jó gyógyszerek bevétele megter...
Maróti Ildikó: Emlékeztek még a kötelező olvasmányokra?
Összefutottam a piacon azzal a gyerekkel, akinek tegnap elkértem az olvasónaplóját. Kíváncsi voltam, hogy szerette-e A Pál utcai fiúkat.
Mindig olvas a pad alatt, és néha az udvaron is.
Azt írta a Pál utcaiakról, hogy tetszett, kétszer is elolvasta, jó volt ...
Gergely Tamás: Hogy velem mik történnek! Összegubancol
Szállnék le, de valami húz visszafele, hát a fülhallgatóm. A zsebrádiómhoz tartozó…
Szóval, hogy ép ésszel kibírjam a mások fecsegését a metróban, rádiót hallgatok. Ilyen kis 10-grammos, na jó, húsz, az ultrarövidet fogja, az nekem untig elég.
Hanem egy ...
Eugénia S. Lee: Ez is Korea: A papa (9)
* Részlet Eugénia S. Lee: Ez is Korea című most készülő könyvéből *
***
A férjem vidéken volt, így nekem jutott az a kétes értékű megtiszteltetés, hogy elvihessem apósom kórházba a havi kontrollvizsgálatra, és a gyógyszereiért. Természetesen anyósom kísérte,...
B. Tomos Hajnal: NEMLÉT
Ültem egy padon a parkban. Verőfény, tavasz, csipegető galambok, tulipánbimbók, miegymás. Úgy éreztem, hogy beszélgetni, - ahogy manapság mondják - kommunikálni kellene egy élőlénnyel. Megszólítom a jobboldalit, rámosolygok az előttem gubbasztó nagymama-kinéze...
Gergely Tamás: Az Idő partján
Kiültek a dombtetőre, előttük hömpölygött a folyam.
Malacka meg Vadmalac, ritka csendes pillanatok egyike. Enyhén sütött a nap, nem tűzött, Vadmalac társa vállát átölelte.
Mintha ők meg a világ, ketten az életben lettek volna. Nem a Paradicsomban, de majdnem...
Gergely Tamás: Árnyékfénykép
Vadmalac valami furcsát látott. Meglepte a dolog, mert úgy hitte, mindent látott, megélt, tapasztalt korábban.
Szóval a képen egy fekete kamera, japán fényképezőgép látszott (”Hogy a japcsik ebben mindig a legjobbak!”), s annak a folytatásaként sötétség, de l...
Maróti Ildikó írása
Állandóan megkérdezi a Facebook, hova utaznék?
Mindenhová, természetesen, ahol nincs háborús veszély.
Azt gondolnánk, ez a gyerekekre is igaz.
Egy nyolcadikos srác, nemrég jött az iskolánkba, azt mondta, ő bizony nem menne sehová, bármennyi pénze és ideje l...