2024-11-14
137 találati eredmények: KESZTHELYI György
Keszthelyi György: Köztes övezet
Vörös síkidomok a magas lugasban,
a város legalján láncos kuvasz nyüszít,
a járda kockakövein ordenáré alsók,
taplószáraz lepedők, takarók,
sóvárgó varrónők gyászos zokszavai
boncolgatják a ráfizetés fokozatait.
Én meg csak úgy, ahogy annak lenni kell,
...
Keszthelyi György: Disszertáció
Ma délelőtt egy nagyon nyitott, beszédes, barátságos, börtönviselt taxisofőr szállított a város egyik távolabbi pontjából a másikba. Sokoldalú, tanulságos felvilágosításokkal szolgált, azzal kezdte, hogy például a sűrű forgalomban nem érdemes megvárakoztatni a...
Keszthelyi György: Nem eszem szárnyast
Nem eszem szárnyast,
mert nem fogyaszthatom el
leszakítását az égről,
földrelövését,
távlata silány gyalázatát.
Azért sem eszem szárnyast,
mert tollat, akárcsak emberi ujjakat
tilos kitépni, mert bőrt úgyszintén
nem illik szemétbe dobni,
mert a madár ...
Keszthelyi György: Csendestárs
Nyisd ki, majd húzd be az ajtót,
nincs egyetlen szabad kezem se
és úgy járok, mint aki altatót
reggelizett még ébredés előtt.
Az út túloldalán hideg a kőpárkány,
majd csak kihűl a fekete nedű,
hideg ősz van, a húslégy, a csótány
sem szereti Krasznojarsz...
Keszthelyi György: Munkára ne vetemedj
Munkára ne vetemedj!
Ha efféle rejtett hátsó szándék
forog fejedben, a fejőnőknek álcázott ügynökök
orrod alá dugják összes röplapodat,
keltezve, aláírva – bűntény.
Kirekesztenek a további kreáció övezetéből,
lelakatolnak minden bejáratot.
Munkára n...
![Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]](http://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2017/05/ferfi_zakos.gif)
Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]
( a lírikus definíciója )
Egy borús, töprengő arc mögött óhatatlanul költőt sejt az ember.
A fekete kalapkarima árnyéka a keskeny orrnyergen úgyszintén rímgyanút kelthet.
Ámde megtörténhet, hogy korabeli szépiafotó sajátos patinája
Kubikost,
Írnokot,
Hul...
Keszthelyi György: Lappang ha nincs
Még annyi sem, mintha már lenne,
mégis több, mintha megjátszaná,
mert ami nincs, az valahol lappang,
elméletrendszere talán testet ölt.
Válasz nem lehet, a kérdés hiányzik,
képzeletében búsong a mozzanat,
aligha él, naponta hagyakozott,
de levél nincs r...
Keszthelyi György: Magába zár
Nekem itt minden tetszik,
kivéve, ami éppen nem,
mindent lájkolok, megosztok,
kiváltképpen az ártatlan gyermekeket,
a fájdalmak reumás szóképeit,
a vénülés görbe gyalogútját
és a többi másodrendűséget.
Azt mondják, egyetlen bűnöm van,
kegyetlen, mint a...
Keszthelyi György: Záróra
Keseregni illik
a kajla fák tövében.
Annyi kő, vésett, fekete tetem,
évszámok, névsorok, statisztika,
vigyázzállásban, kötelező módon,
mert erre késztet a csiszolt nosztalgia.
Pedig itt egyetlen lakó sincs,
halmazállapotok vannak, statikus kötődés,
sej...
Keszthelyi György: Látlelet
A kórboncnok hiába vagdos,
életben vagyok, nem érzek semmit.
Csak az emlékeket látom,
a lélek hagyományait.
Mi végre annyi rikácsolás,
acsarkodás, önmarcangolás,
hiszen jól ismert a legtöbb kórokozó.
A szív elkövesedésének is okai vannak,
jól kidolgozo...