Hol lakozik a legfőbb szellem, és hogy játszadozik minden teremtménnyel?- kérdezi egy szúfi misztikus.
Ahogy meglátjuk a kis patakot, még a csodás köralapú ösküi templomnál is fontosabb lesz. A vize kristálytiszta, és zöld növény lapul a medre alján, nehéz otthagyni, annyira élő. Egy fura mintás pillangó szállt közel, bevillan a hatodikos lány, aki szerint tündérpor van rajtuk, nem pedig kitinpor, mert az bután hangzik, és itt, a szabadban tisztán érzem, hogy igaza van.
Tündérpor.
Vagy abban hiszünk, hogy minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem az. – valahogy így mondta Einstein, és kint a természetben, a zsigeri örömöt adó, illatos őszben valahogy elhihető, hogy minden csoda.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások