A gyerekek reakciói a kérdésre, hogy ha egy dolgot változtathatnál meg magadon, mi lenne az, – nem meglepő módon – nagyon helyesek.
A vágyott változtatások: sellőuszonyok, cápaszáj, mert abban több étel fér, szárnyak a repüléshez, de alapjában véve elégedettek magukkal, semmi másban nem változnának.
Az idős nő is bölcs, már nem akar más lenni: ha változtatna, már nem ő lenne.
Az a tehetséges roma tanítványom jár most az eszemben, aki a „milyen szeretnél lenn?” kérdésre élből azt válaszolta, hogy szőke és kék szemű.
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások