A férfi, aki azt mondja, még diákkörös időkből emlékszik rám, valamiért fontosnak találja, hogy közölje velem, milyen menő szomszédai vannak, ha a nyarait külföldön tölti, és a nyitott tetejű sportkocsijáról is említést tesz.
Jól jövedelmező a cége, amit igazgat, és író barátai is vannak.
– És szeretsz olvasni?
– Már nem olvasok, de látom, te igen.
– Akkor régen, a diákkörben, amikor meghívtuk Aronsont, előtte azért elolvastad a Társas lényt, ugye? – kérdeztem.
Igennel válaszolt, és amikor azt tudakoltam, mi változtatta át izomépítő szépfiúvá, kitérő választ adott.
Elbúcsúztam gyorsan. Lehangoltságom hamar enyhült, mert egy hajléktalan férfi ült a járdaszélen, éppen látta a nálam lévő kötet címét, és utánam szólt – nagyon klassz könyv, én is olvastam.
***
Legfrissebb hozzászólások