Vadmalacot hátulról érte a támadás. Sétálóutca, erre nem számított. Beugrott egy kapu alá, beugrott, beugrott!
Mellette valaki elterült, véresen terült el.
”Mozog?” – tette fel magának a kérdést.
Majd azt, hogy odaléphet hozzá megnézni, vagy újabb autó halad el.
”Nehogy leterítsen engem is.”
Malackára gondolt, meg Kismalacra.
Hogy neki nem szabad meghalni.
”Miattuk se” vagy ”Értük” – már beszélni is elfelejtett.
***
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások