A fecskéket várták a tó partján, egy-egy műanyag-ülőkére heveredve. Szerencsére a kabátjuk vastag, hát nem fáztak. Mert még csak a barkák nyitottak, más növény nem merészkedett elő.
A fecskéket nem is úgy várták, estére vagy vasárnap délutánra. Hanem hogy vágyakoznak utánuk, meg reménykednek. A fecskék a reménység szinonimájaként szerepelnek az életükben.
”Gondolod, hogy megérkeznek?” – kérdezte Malacka a társát.
Könnyű volt válaszolnia Vadmalacnak: ”Természetesen. Még szép, hogy meg.”
Elhúzott egy kárókatona előttük. Majd hattyúk jelentek meg a vízben. De hogy nem etették őket, nem közeledtek.
Malacka szólalt meg újra: ”Majd azután is?”
A válaszadás nem volt nehéz ekkor sem, csak nehéz volt kimondania Vadmalacnak: ”Nyilván, a fecskék már olyanok.”
***
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások