Gergely Tamás: FONYA

Malacka áfonyás fagylaltot szolgált fel, Vadmalac eljátszadozott a szóval:
”Á-fonya” – motyogta például. Ízlelgette a szót, illetve annak alkotó részeit. Hogy az ”á”-nál mennyire ki kell tátania az ”áll-kapcsát”, míg a ”fonya”, milyen simán leszalad.
”Mert B-fonya nincs” – tréfálkozott Malacka, azzal ki is buggyant belőle a nevetés.
Ám Vadmalac elszomorodott említett hangsor alakjától. Maga sem tudta, miért: hogy az a ”fonnyadást” asszociálta, vagy mert az ”ny” önmagában hordozza az ”elmúlás” hangulatát…
Észrevette a hangulati változást Malacka, hát megbiztatta a párját:
”Hadd el, jó az áfonya a szemnek.”