Gergely Tamás: SZÁRNYASZEGETT LÚD – Mälar-parti séták 2.

Az oldalamhoz kaptam, lássam, miért sajog? De nem, semmi, csupáncsak képzelődtem.
A tóparton üldögélve feltűnt nekünk egy magában legelésző lúd. Nyári lúd – andes andes – a neve. Míg a többi csapatosan járt, létezett a tóhoz közeli homokon meg a pázsiton, ez nagyon elkülönülten, annyira, hogy tőlük függetlenül élt a Kerek-erdő közelében.
Aztán észrevettük, hogy valami ”baja” van. Jobb szárnya sérült, nem tudja tollait hozzáilleszteni a testéhez. Időnként kitárta a sebesült szárnyát, alatta kinyújtotta a lábát, a jobbat, izometriás gyakorlat, ahogy a ludak szokták, de a tollak visszahúzódni csak nem akartak.
A Kerek-erdő szélén ültünk mi is, megszokott helyünk, egyrészt árnyékot tart, másrészt távolságot. S nemcsak a korona-vírus miatt fontos ez, nem szeretünk másokhoz túl közel lenni.
Télen szoktunk adni a szárnyasoknak, etetni azzal, ami van, utóbb magot vásárolt Éva, kétkilós(?) csomagolást, ami kitart tavaszig. Szórunk főleg a rucáknak, s köztük prioritáljuk a sántákat, betegeket. Úgy csinálom, hogy szórok előbb a többinek, hogy azok foglalják le maguk vele, majd egyenesen a sérültnek, hogy az lakjon jól a nagyobb adaggal, míg a többi az első szóráson osztozik.
Most nincs tél, de maradt valamicske mag a nejlonzacskóban, úgyhogy mikor a sérült szárnyú hozzánk közel legelész, szórok neki. A mag sajnos a fűben elvész, nem is veszi észre, hogy az eledel, s hogy azzal meg akartuk segíteni. De nem is menekül el, nem ijed meg a karom lendítésétől, hanem legel tovább, s ez engem megnyugtat.
Sajnáljuk a sérült szárnyút, amiért a többiek kiközösítették, ugyanakkor biztató, hogy nem adta fel, jól megvan magában, tépi szorgalmasan a füvet.
Akkor éreztem, hogy valami baj van az oldalammal, a jobbal. Mintha szárnyam nőtt volna, s az megsérült… Úgy érzem, mi is szárnyaszegett madarak vagyunk. Távol kerültünk a ”rajtól”, de azért békésen, szorgalmasan “legelészünk”. Azaz van helyünk a Mälar-partján.
Aztán egyik délelőtt egy más kép fogad: eltűntek a ludak. Pár réce úszkál mindössze a Mälar vizében, lúd egy se. Apácalúd, kanadai–, nyári lúd, mind eltűntek – hova? Elszálltak melegebb vidékre? Nem tudjuk a választ, és arra főképp nem válaszolhatunk: mi lett Szárnyaszegettel? Hát mégis tud repülni? Talán a többiekkel együtt szállt el? Így akarom hinni. Az, hogy eltűnt melegíti szívem tájékát.

***

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:

Gergely Tamás: LÚDFÉLELEM – – Mälar-parti séták 1.

Gergely Tamás: SZÁRNYASZEGETT LÚD – Mälar-parti séták 2.

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták). Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020