Játsszunk felnőtteset, mondták a gyerekek egy nap, az iskolaudvaron. Én apuci leszek, lelkendezett nyomban Sepike, apuci, aki mindig a WC mellé pisil, s akit állandóan szid ezért anyuci.
Én anya akarok lenni, ordított Nyombi, anya, aki hiába mesél a gazdaságról, vagy miről apának, ő nem érti, mert apa a két kezével dolgozik, úgy is hívja anya a háta mögött, hogy a kétkezi.
Én mami leszek, kacagott fel Emőke, mami, aki mindig fogyózik, pedig apa szerint már a szél is elfújja de mami nem hisz neki, inkább nem eszik, és már többször összeesett a munkahelyén is.
Én is mami akarok lenni, mondta Cserike, aki állandóan féltékenykedik apira, titokban nézegeti a telefonját, meg a szomszéd bácsi segített neki feltörni api fészbuk oldalát is, és sokáig pusmogtak valamit.
Az én papám félre is lép, büszkélkedett Jencike, meg is mondta otthon, hogy csak miattam van még anyával, meg, hogy ő szabad ember, olyan, mint amikor még az őskorban éltek az ősemberek, és az apák a hajuknál fogva húzták az anyákat a földön.
Nálunk az van, kezdte halkan Bazsi, hogy apa és anya minden reggel kézen fog és elvisz a suliba, majd délután kézen fogva jönnek, és játszunk, meg nevetünk hazáig. És amikor már nagyobb vagyok, csak apa jön értem, s nem jön be a suli udvarra, hanem megvár a nagy diófa alatt. Együtt sétálunk haza, és olyan férfi dolgokról beszélgetünk közben. Anya otthon vár bennünket, együtt megvacsorázunk majd apa bekapcsolja a zenét, és táncolunk, először csak ők ketten egy picit, majd hárman.
Elhallgattak hirtelen a gyerekek.
Angyal szállt át felettünk, jelentette ki egy idő múlva Sepike, bár az nem tudom mit jelent, tette hozzá komoly arccal, de anyuci mindig ezt mondja, amikor éppen nem veszekszik apucival.
Ballagtak vissza az iskolába, leghátul Bazsi, akinek valahogy könnyek szöktek a szemébe, ott rakoncátlankodtak egy darabig, s állandóan eszébe juttatták azt a fémes csikorgást, amikor elvesztette a szüleit.
***
Barta Zsolt alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Barta Zsolt. Miskolcon született de Budapesten él. Végzettségére nézve orientalista, múzeumpedagógus, no meg újságíró, de dolgozott már műtőssegédként, tejipari raktárosként, tanszéki könyvtárosként és főiskolai rektorként is. Általában sokat ír, mégis keveset, bár tudja, hogy nem kilóra megy. Írásai az ÉS-ben, a Holmiban, a Kalligramban, a Spanyolnáthában, az Irodalmi Jelenben és a Napkútban jelennek meg. Könyvet is írt. Eddig egyet.
Dr. Barta Zsolt: A mongol tűzkultusz
A tűz az emberiség egyik legelemibb élménye, és szinte minden kultúrában számtalan hiedelem, szokás, illetve vallási és profán képzet kapcsolódik hozzá. A tűz a hagyományos mongol kultúra egyik központi szimbóluma is, és sokrétű szerepkörrel bír a kultúra különböző szféráiban. A szerző neves mongolista, aki sokéves egyetemi oktatói tapasztalattal is rendelkezik. Doktori disszertációjának továbbdolgozott változatában tudományos alapossággal ismerteti, hogy milyen szerepet játszik a „tűz” a mongol kultúrában. Ennek keretében a szimbólumok világától a tűzhöz kapcsolódó szokások ismertetésén át a tűz rituális jelentőségéig a társadalmi és kulturális jelentések sokaságát elemzi. Sok olyan vallási és folklórszöveget közöl, amelyek a tudományos vizsgálatot élővé, érthetővé teszik. A mongol kultúra számunkra azért is fontos, mert a magyarság múltjával is összekapcsolódó hajdani lovas nomád világban gyökerezve, a jelenkorra egy sajátos, sokszínű hagyományt teremtett. Sok szempontból egzotikus jellege ellenére sok más sztyeppei eredetű vagy szibériai nép világképével, szokásaival a mongolokat többek között éppen a tűzkultusz több eleme kapcsolja össze. A kötet sokéves kutatómunka eredménye, amelyben egy konkrét kulturális jelenség vizsgálatán keresztül nyerhetünk bepillantást e távoli nép gondolkodásmódjába, szokásaiba, vallásába. Azoknak ajánljuk e munkát, akik hiteles forrásból kívánnak megismerkedni az emberi kultúra egyik legősibb elemét jelentő tűz sokrétű szimbolikájával és ennek a mongol kultúrában megjelenő változataival.
Legfrissebb hozzászólások