Ez az élet nekem nagyon kész. Halok meg.- ezt mondja a mindig kiegyensúlyozottnak tűnő, jól táplált fiú. Nincs egyedül, osztálytársa, aki télen Ausztriában síelt, nyáron is külföldön fog nyaralni, az élet értelmetlenségét annyit hangoztatta, hogy pszichológust kerestek a szülei. Mielőtt arra gondolnánk, hogy persze, a magyar mélabú, elmondanám, hogy a kínai lányka, akinek nagyon jól kell tanulnia, mert a szülei elvárják ezt tőle, és mindkét testvérétől, még vasárnap is jár kínai iskolába, már előre fél a felvételitől, pedig még csak hetedikes.
Rám köszön egy tavaly elballagott srác, állítása szerint a középiskolában jól tanul, de hét intője van, és ezt nevetve közli.
Eszembe jutnak a kobaltbányában dolgozó kis afrikai gyerekmunkások, harmincötezren vannak, akik közt sok a hatévesnél fiatalabb, meg azok a fiúk, akiket a tálibok a Korán tanítása szerint alázatra nevelés céljából kiküldenek az utcára, és egész nap koldulnak, mert verést kapnak, ha nem visznek az intézetbe pénzt, a szüleik erről mit sem tudnak, és még jó, ha nem történik velük még rosszabb az utcán. Meg persze gondolhatunk a a sok millió éhező alultáplált kiskölyökre. Ők nem járnak pszichológushoz, sőt még iskolába sem.
Persze nem állítom, hogy az állandó rohanás különóráról különórára nem fárasztó és tudjuk, hogy Zárt üvegházban tengődve. A szabadság nem tenyész.
Odüsszeusz mondta, hogy „Része lettem mindannak, ami ért…”
Mindenkinek a saját világegyetemét kell hordoznia.
Ki dönti el, hogy kinek milyen lesz?
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások