A film főhőse olvassa egy könyvben:
„A haláltól való félelem valójában az attól való félelem, hogy nem voltunk képesek azzá válni, amit megterveztünk magunknak. Ha ránk zuhan a bizonyosság, hogy azt a teljességet sose érjük el, hirtelen nem tudjuk, hogyan éljük meg azt az időt, amiben még részünk lehet.”
– De mi van azokkal, akik nem félnek a haláltól? És azokkal, akik nem tervezték meg maguknak előre, mivé akarnak válni?
És azokkal, akiknek, bár minden úgy történt, ahogy tervezték – alacsony igényszint esetén biztos a siker -, mégis félnek a haláltól?
És azokkal, akikre rázuhan ugyan a bizonyosság, hogy a teljességet sosem érik el, de ez felszabadítólag hat rájuk, és spontán és gondtalan életbe kezdenek?
Abból az anyagból készültünk, amiből az álom. Amiből a jázmin és az olaj illata. Mámor vagyunk. Ez a mi erőnk és erőtlenségünk. Jázmin és olaj. Álom, csoda, mathézis, káprázat, költészet, mítosz, látomás, zene.
(Hamvas Béla)
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások