Részletesen elmesélte a fiú, hogy az erdőben milyen módszerrel ölte meg magát anyukája főnöke, éreztem rajta, hogy nagyon foglalkoztatja ez a téma. Minden korosztályra megrázóan hat a halál, gondoltam, de aztán a lányok mesélték, milyen vidám üzeneteket kaptak tőle, és megnyugodtam.
Este egy színháztörténet sorozat előadására sietettem, mikor a pénztáros hölgy közölte, az előadás elmarad, mivel a tanár úr tíz napja meghalt.
Éppen Shakespeare Hamletje lett volna az aktuális téma.
Este megnéztük a Hamletet az ő emlékére, a teljes, vágatlan szövegűt.
Most eszembe jut egy részlet Shakespeare egy szonettjéből
Ha meggondolom, hogy csak egy rövid
Percig teljes mind, ami nő s virágzik,
S e roppant színpad csak olyat mutat,
Amit titkos csillag-parancs irányít;
Ha látom, egy az ember s a növény,
Egyazon ég húzza föl s rontja le:
Friss nedvben ragyog, lankad, túl delén,
S kopik daliás emlékezete(….)
Nehezen érthető, hogy miért osztottam ezt meg az ünnepeket előtt?
Talán csak azért, hogy könnyedebben éljünk, lassabban, tűnődve azon, mi a fontos. És csak arra figyeljünk. Persze ez majdnem lehetetlen.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások