Ovi után szeretek bemenni anyu munkahelyére. Cika néni mindig csinál nekem gémkapocsból karkötőt. Van, hogy hármat is csinál, és mind a hármat felteszi a kezemre. Telek bácsi meg mosolyog és ad nekem papírt meg ceruzát. Színeseket is ad. Rajzolok házat, meg kertet, meg napocskát, hadd örüljön neki.
Az óvodát nem szeretem. Tele van fiúval, és az egyik mindig odajön, hogy kivegye a kezemből a játékot, amivel játszok. Még az a jó, hogy nem kell már sokáig ide járni.
A gomba lett a jelem. Rá van hímezve a zsákomra, a törölközőmre, meg mindenre, hogy tudjam melyik az enyém. Jobban szerettem volna katicabogár lenni, de az már foglalt volt.
Ma délelőtt minden gyereknek el kellett mondania egy mesét. A tegnapi esti mesét akartam elmondani, de nem sikerült rendesen. Nem jutott eszembe a vége.
Ebéd után csendes pihenő van. Kipakoljuk az ágyakat, és bebújunk a takaró alá. Ilyenkor lassan telik az idő, mert nem nagyon tudok elaludni. Alig várom, hogy megszólaljon már valaki, hogy „jönnek”, amire kórusban rávágjuk, „szemedből a könnyek”.
Alvás után ki szoktunk menni a játszótérre, ahol van hinta meg mászóka, de sokan vagyunk rá, és nem jut mindenkinek. Tegnap nem is kerültem sorra a hintánál.
A házban, ahol lakunk, nincsenek gyerekek, legalábbis kicsik nincsenek.
A szomszéd kislány több mint négy évvel idősebb nálam, és ráadásul veri az apukája. Kihallatszik minden, az is, amikor sír.
***
Előző részek:
1. Kovacsics Zsuzsanna: Fél hétkor
2. Kovacsics Zsuzsanna: Ráday utca
Kovacsics Zsuzsanna író, költő, tolmács és fordító 1960-ban született, jelenleg Óbudán él. Verseket és rövid novellákat ír.
Írásai eddig antológiákban, a Palócföldben és különböző internetes irodalmi portálokon, így a Lenolaj Irodalmi és Kulturális Műhely oldalán is rendszeresen jelennek meg.
2017-ben ezüst oklevelet nyert a „SZÁRNYPRÓBÁLGATÓK 2017” országos irodalmi pályázaton „LÍRA” kategóriában.
Szeretettel ajánlja írásait a Lenolaj olvasói számára.
Legfrissebb hozzászólások