Ha egyszer
vers nélkül maradnék,
versed bíbor csipkéjét
sorsomra takard.
Cikornyák nélküli
csöndes takaród
lassan öleljen,
hadd olvadjon
bennem lélegzetté
ez a csend.
Hadd ízlelgessem
hallgatag neszét,
ahogy földet ér
lépteim porán,
csókkal illetve
mindünk
lábnyomát.
***
Legfrissebb hozzászólások