vers 10
Lövei Sándor: ABLAKON KINÉZVE
A sár fekete aranyában dagonyázó bokrok,
piszkos madártollakat virágoznak áprilisra.
Az ablakon kinézve
az évszak sem biztos,
Tavasz van?
Szíveden nem látszanak
a rügyek lőtt sebei.
Lövei Sándor költő
1975-ben született Püspökladányban. 199...
Bánki Éva: ÁPRILIS 13. CSÜTÖRTÖK
Még korai, még reménytelenül
korai ez a tavasz. Pedig a forró szél
a szőlőtőkék közt beleakad a hajamba,
és én viszem magammal a városba, mint
egy összepöndörödött levélkét. Nem is kell
a harisnya – ez a fényes békabőr – letépem
magamról, milyen álnok, m...
Cseke Gábor: Ismételt tavasz
már szinte megpendült minden
a virágokat is kiültették
a melegházakból
valahol
a nagy tavakon túl
a gesztenyék kinyíltak
a bukdácsoló jégtáblák felszívódtak a ragyogásban
a rügyek ó a rügyek
mily bódultan feszültek
amikor visszatért a hó
az áprilisi ...
Paulovics Tamás: NAGYANYÁM
Lázas voltam
és tizenhárom éves.
A tenger íze
szivárgott le torkomon.
Nagyanyám
- elmúlt már nyolcvan -
ágyamhoz jött,
hűvös, öreg kezét
homlokomra tette,
egyszerre minden
könnyű lett és szép.
És mély álomba
sírtam magam.
Paulovics Tamás...
Jóna Dávid: A tavasz
Tavasz 1.
Kicsorog a tél az ereszen,
a domb ívének zöldül palástja,
arcot melenget a napsugár,
a hirtelen-fény a szemet bántja,
olyan az ember mintha szalutálna,
ahogy a határban a messzeséget nézi.
Illékony sóhaj, felszisszen a föld,
levéltölcsérben h...
Nászta Katalin: Hazafelé
a költészet ünnepére
(„mi legyen, ki költő?” Borcsa János)
***
költő az legyen, mi népe
mondá egykoron egyikünk
de ha az a nép szét van tépve
a költő lehet egy velünk?
honnan van ő, ha nem belőlünk?
és kinek dalol, ha nem nekünk?
mondhatjuk-e magunkró...
B. Tomos Hajnal: FÜGGŐHIDAK
(A Magyar Költészet Napjára)
Valaki megteremtett bennünket,
(vagy csak életben hagyott)
pacaként lapító pontokat,
keszeg zárójeleket,
hajukat lobogtató,
labdaorrú kérdőjeleket,
mint özönvízből kibukó
szétszórt szigeteket
és ránk bízta, hogy
szavakat ...
Márkus László: költészetnapi széljegyzet
minden versem
csupáncsak álom
én mégis megpróbálom
karakterekbe zárni
újra meg újra
megformázni
majd fellövöm
fészbukfalamra
szárnyalj velem
határtalan a képzelet
akár vad vágyaink
melyekről titkon
ábrándozunk itt-ott
ha múzsánk
olykor ránk kacsi...
Rafi Lajos: Feleségemhez
Ahogyan ütöm s tűröm a vasat,
Ahogy a bádog tűrődik kezemben,
Úgy érzem, őrzöd mozdulatomat.
Apró tested, mely csodákra képes
Sodor magával, mint egy áradat.
Nem vagyok rab, mégsem vagyok szabad.
Ujjaim közt, ha megakad egy fűszál,
Hozzád hasonló, vékon...
Bánki Éva: KEZDETBEN
Fehérben, rózsaszínben –
mindig egyenruhásan. Mert csak álmunkban látunk
világoskék-habos vagy sárga vagy piros virágos
gyümölcsfákat. Mintha titkolná a szilvafa
a komolykodó kékséget, a barackfa virága
a diadalmas, mindent megszégyenítő érzékiséget.
Hát...