2025-03-26
vers 10
Cselényi Béla: kék heg az égen
szorongat a tavasz
hívatlan napfényével
tépelődéseim
háttérzenéje madárfütty
az utca napos oldalán
már lekapom a sízősapkám
s hirtelen rám nehezedik
a télikabát súlya
teljesen mindegy mi foglalkoztat
tavasszal mint fióka a repüléstől
úgy kezdek rettegni számta...
Bélay Krisztina: Fehérre festett szín
Fehérre festettél, pedig színes vagyok.
Vörös bársonyfotelben, összehúzom magam.
Egészen könnyűre,
mint gombóccá gyűrt selyemkendő.
Ha nyakadba kötnéd, rád fonódna,
hangod sem maradna.
Az én nyelvemen tudnál csak szólni mások felé.
Finom lennél, illatos.
Szere...
Kiss-Teleki Rita: Mesélni tudna
Talán az udvar, az mesélni tudna,
mert a tetőt egyszer már cserélték.
A takaró sem az a régi dunna,
és már a bútorok is másfélék.
A függöny is porosan lebben,
ez sem az már, mosva sincs,
és eltűnt a kedvencem,
az a szürke, rozoga ajtókilincs.
Talán az udvar, a...
Bánki Éva: FORDÍTOTT KEGYELEM
Anya már megbánt engem.
Velem sem lett a világ fényesebb.
A tavasz kitartóbb,
a vasárnap derűsebb,
a szatyor, a teher,
a mindennapi
könnyebb.
Nem érdemeltem meg,
hogy. Mert nem igyekeztem.
Isten csak egy ócska szó.
Mint a viszlát, a jobbulást,
a sok szerencsét...
Szuhay-Havas Marianna: Éjjel-nappal
Lényed parádés varázslatán,
ha hét komor koboldja dobol
sem törhet már át Éjsarlatán,
a Holddal hát gyorsan ellohol,
és színre lép ékes Naphadúr,
délibábért fényhajába túr,
de szín-vakítva el nem kábít,
ami fontos hozzánk ölelem,
az én helyett most a/MI számít...
Kapui Ágota: Az életem egy álmos kertre nyílik
az életem egy álmos kertre nyílik
hol szél tanyázik s vándor évszakok
ahogyan jöttek úgy húznak a felhők
mint madarak az elhulló napok
hol napsütötte reggelek emelnek
és futamok hullatják kedvemet
s a parlagon tengődő szikes földből
egy Szemirámisz új csodát t...
B. Tomos Hajnal: Térerő nélkül
Bárhogy is kérnék,
bármit is szólnék,
a város nem hallana.
Ő csak befelé bandzsít
gyomra hörgésére,
egy perpetuum-mobile-motor
zörejére fülel,
elemzi a percenkénti
dugattyú-jajt,
a kiröppenő forgácsok szédületét –
Ekkora zajban
leszabott talpam mintája,
hangom...
Szuhay-Havas Marianna: Sodródás
elhajló alak
sóhajtó terek
tárt karjaik közt
keresztülmegyek
a gyors tavaszon
a lassú őszön
hideg-melegen
már nem is győzöm
a lendület visz
fognak a szavak
lassan halkulok
ahogy tartanak
homály nőtt közénk
csipkéi falak
érzem szövetét
felejtésanyag.
***
Szuhay...
B. Tomos Hajnal: Visszatéréseid
Elég a lehunyt
szemhéj leple,
az utca, a ház, a tücsök
percnyi szinkópája,
hogy kibukjon
márvány-homlokod
mint tünemény
az esti tó ráncaiból
s már tapintalak,
hallom lélegzeted,
átjár szemed csillagfénye,
visszatér a kikísért halott,
s újra hiszem a százszor
b...
Sárhelyi Erika: Tavaszi tükör
Nem adja magát most könnyen a tavasz,
toporzékol, mint hisztis kisgyerek.
A betonon szerteázott falragasz,
s nem tudni, mit és kinek hirdetett.
Talán a májust, vagy rögtön a nyarat,
hogy el ne hagyjon minket a remény,
hisz egy sóhaj, s már ősz jár a kert alatt...