2017-08-16
vers 10
Paulovics Tamás: FOHÁSZ
Mióta eszméltem álomvilágban éltem.
Hol jó a jó és rossz a rossz,
fehér-fénylő az igazság,
pince-mély fekete a hamisság
Ó én mindig jót akartam,
ami végül rosszá változott
és arcomra rákövült a szégyen.
Ó Uram adj még időt és erőt,
helyrehozni amit elr...
Nászta Katalin: A kocka titka
csak aki nem akarja
az nem tudhatja mi lakik bennem
nem vagyok rubik kocka
akit ha kiraknak hat színben ragyoghatna
a belsejében ha szétszeded
nem találod a lényeget
elrejtette aki alkotta
s titka kimondhatatlan
de odaadta neked a burkát
amivel kedved...
Szuhay-Havas Marianna: Összeérős
Most szépen szól a míves tilinkó,
de a létezésben van kacskaringó,
buktató vagy egy sohanap búja,
mitől megnyílhat a könnyek útja.
Minden tettnek nőhet a súlya,
kitörhet két szív háborúja,
de szemtől szembe készakarva
ne legyünk soha szétszakadva,
jobb...
Fellinger Károly: KISGYEPFÖLD
a nyugalom kiöltött nyelvén
parázslik békességünk
Illés szekerén heverészünk
az ég az istenadta ég meg belekékül
árnyékunkba is belelépünk
cipőnkre ragad valami belőlünk
a mindenséget elvehetik előlünk
maga a nyár
úgyis csak álommá őszül
*
Fellinger ...
Hajnal Éva: résnyire
résnyire nyílt ajtó a világ
bőrömön még apró szótagok
messzeségtől görnyednek a fák
félős sóhajok
sóhajtáson messzeség figyel
apró félős görnyedő világ
résnyire nyílt ajtó bőrömön
hulló szótagok
görnyednek már bőröm rései
messzeség az ajtóból figy...
Sapa Brown haikui
Belemerültem
magamba egész mélyen
s Te ott szuszogtál.
*
Gyűrött ágyamon
felejtett illatodba
temetem magam.
*
Pókhálón harmat.
Cseppjei siratják a
vergődő legyet.
*
Járdára gurul
a hajnal kormos fátyla
fénnyel labdázik.
*
Forró kávémba
egy dar...
Nászta Katalin: Még a madarak ébredése előtt
A legjobb, ha az író, vagy költő elvonul, és nem mutatkozik.
Mert az ember olyan, hogy ha lát, már nem gondolkozik.
Megelégíti a látvány.
Bedugul tőle az agy.
Újabb és újabb látványok után hajt, mint aki soha nem olthat szomjat.
Régen, mikor még rendben m...
Mészáros László: A közelségen innen
Igen, ahogy az isten utolszor elsírja magát.
Azt hiszem, ahhoz hasonló lesz az erdők csendje,
és a rózsatövekre feszített madarak lélegzete.
Akkorra a puha vállaidra roskadó távolság oly eleven-éles,
akár egy gyönyörűséges archeg tündöklése a hajfürtök ala...
B. Tomos Hajnal: NYÁR, PÁFRÁNYOK
Pihennek a füvek,
törvények éle,
mint kövekbe ütköző
kasza csorbul -
valami nagy megnyugvás
néz a szemedbe,
szavakba nem kapaszkodó
beszédek szivárognak
át nappalaidba,
mint páfrányok
tövére a harmat.
Nyár van,
szitakötős gyöngyházfény,
hátradőlne...
Szirtes András: képvers a kedvesnek
borítsd rám
szerelmünk fényét
befontam vágtánk
friss mezőkön
vétlen tükör
szétesően barnult
mosolyába
morzsolva
ölelésünk
emlékeit
te tetted e képet
ágyamba
agyamba
így hívva elő
örökre
érintéseink
***
Szirtes András alkotásai a Lenolaj.hu...