vers 10
Istenes Tibor: Nem az a táj
Ez már nem az a táj és nem az a jövő,
Más esőt hord a szél.
Ez már nem az a ház és nem az a tető,
Forró páncélon ül a tél.
Ez már nem az a tavasz, nem az a rügy,
Nem az a csók, mint rég,
Ez már nem az a hit és nem az az ügy,
Amiben hinnünk kéne még.
Ez...
Keszthelyi György: Gyónás
Angyalokká válhattunk volna.
Igen ám, csakhogy képzeletem
súlya is meghatározatlan,
szóval belül dekadens vagyok,
mint a zsoltár – mint az ólombánya.
Érzelmeim görbéje, mint a láz
skizofrén vonala – össze-vissza,
le és fel zuhan, kapaszkodik,
nejlonz...
Sapa Brown: ŐSZI KÉPEK
pipázó nádast
ringat bordás víztükör
épp kel fel a nap
*
szürke ég alatt
kéklő ködök hasítják
végét a nyárnak
*
bíbor pírral írt
szép naplemente vacog
füstöt a fákra
*
apró ökörnyál
hintáztat naplementét
hízott avaron
Sapa Brown 1978. ...
Sapa Brown: HAZÁM
Én mindig csak tipródtam:
asztal alá, ha morzsa hullt,
szegénységem bitoroltan
ujjaimra finomult,
mint a gyurma: lágy anyag,
belőle téged kaptalak,
hazám, hazám Te szomorú,
földed babérkoszorú.
Én mindig úgy mozogtam,
ahogy az óra körb...
Ma ünnepli születésnapját Sárhegyi Erika költő, a Lenolaj.hu állandó alkotója
* Isten éltesse sokáig! *
Sárhelyi Erika költő több mint 17 éve ír szeretni való, értékes verseket.
Önmagáról így vall:
"1965 szeptemberében születtem Budapesten. 2003-2004-ben kezdtem írni, a neten publikálva a verseimet.
Kilépve a virtualitásból, 2...
Sárhelyi Erika: Érintés nélkül
Ahogy kihagy az emlékezet,
a test is úgy felejt talán,
ha sosem érzi már a kezet
csípője árnyékvonalán,
ami szinte érintés nélkül
ölelt, akár szél a kendert,
s mint Hold, ha önmagába szédül,
vitte magával a tengert.
A szenvedély elhullt bokrait
a nyár...
Bánki Éva: Szabadon
Egy gésa öltözik, majd levelet diktál,
vár még, a haját igazítja, körme hegyével
gyümölcsöskertet rajzol egy üvegtálra.
üvegből vannak a körmei, és üvegből van a kert is.
Reggel tüllel borítja, kék lakkal borítja este, így él,
üzeneteket kap. Ha nem vigyá...
Szuhay-Havas Marianna: Végül
Idegen leszek ereimben,
egy többé ki nem gombolt kabát,
át nem fésült ezüst hajzuhatag,
régi, elfelejtett, rőt ruhaszag,
cifra cipő széttáncolt időben,
kiengedett két copf az esőben.
Kislányságom veszem végül vissza,
reszketve, a semmit szétsimítva,
és...
Jóna Dávid: Ahogy leng a hinta az almafán
keresem a példákat,
s bizony a példákban nincs hiány...
brokátzsinórral elkerített létem, s a valóság között vagyok,
ahogy leng a hinta az almafán...
kavicsok közt utat talál az élni akaró virág,
az idő félelmet és hitet old,
egy mosolyban fogant könnycs...
Kapui Ágota: Őszi enteriőr teával
Lábaid elé lomha csendek
komondor testtel heverednek
kályhádban szikrakölykök laknak
fény-kukoricát pattogtatnak
faladon árnyék ákombákom
alkonynak rongya leng az ágon
teás kancsódnak lóg az orra
mintha csak oly sok gondja volna
tenyered vackán ül a cs...