2018-08-19
vers 10
Keszthelyi György: Visszaépítelek
Amennyiben még bennem élsz,
márpedig élned kell valahol,
mert nem léteznek üres árvaházak –
szóval akkor mindent magadhoz vehetsz,
a rejtekhelyet is, ami láthatatlan,
és egyebet, amit bár nem szeretsz,
elrendelt életed részét képezi.
(Már hogyha kedvedr...
BÁNKI ÉVA író, irodalomtörténész érdekes írása BABITS MIHÁLY: ZRINYI VELENCÉBEN című verse kapcsán
BABITS MIHÁLY: ZRINYI VELENCÉBEN
Szent Márk dicső terén, melyet mélán tapostam,
valaha régesrég egy másik bús magyar,
méltóbb költő mint én, és hős mint senki mostan,
tiport hatalmasan, ki tudta mit akar!
Ki tudta mit akar s nem tudta, hogy a roszban
...
Keszthelyi György: Költöznek a sellők
Odüsszeusz, a sellők hárman voltak,
mint az Isten igaza – de lehet, hogy többen –
most itt dalolnak egy téglalapon,
(a tenger már engem is kidobott
ezen az öntelt nemzeti napon.
Szóval, velem is jól kitoltak)
Pihenj kötetlenül a durcás jelenben,
karcolj...
B. Tomos Hajnal: (szobrokban élünk)
nyitott szájukban
a valaha fogolyként menekülő
segélykiáltások
karjaikban
az elindult ölelések
lendület-halála
száradni kitett
combok lefolyó fürtök
hulladék-kupaca
ott árnyéklik bennük
a kimúlt küzdelem
anyagba temetett
mégis-életünk
***
B. Tomo...
Angyal Lajos: Ki vagyok?
Belélegzem az idő lüktetését,
Ki nem mondott gondolatok
Szólnak vissza, szóközeimből.
Tekintetem nyomán, csendem
Árnya kísér, de ki rakja rám,
Vagy rántja le rólam, a leplet,
Ki robbant szét, itt legbelül,
Mikor majd feloldom magam,
Alkony bíborán...Ne...
Márkus László: ábránd
ugyan
ki hallja meg
a tóba fúló esőcsepp
sóhaját
mindig fent
vagy lent
belefáradt már
szívesebben lenne
vízipisztoly
esetleg
felhők fölött szálló
gépmadár.
2018. 08. 06.
Márkus László alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Nászta Katalin: nincstelen
tetten éred a történést
több az élet a szónál
lángra gyúltak a meséid
házad ég a szobádban
ragyoghat költő homlokod
a koszorúd nem babér
tövisből fonta rá a vért
a bűn az élet s az a szél
amiben égtek égnek
lázad és álmaid
***
Nászta Katalin színműv...
Kapui Ágota: Nyári éjszaka
Suhan az árnyék, kuporog--
lámpást gyújt rá a gazda-hold,
- Megvagy!- vakkant rá vén kutyánk,
feszül a szíj, és ránt a drót.
Ugrik az árnyék, menekül,
utána kapnak ágkezek,
kötélen száradó ruhák
ujjuk lógatva lengenek.
Tűnik az árnyék, elszelel,
riadv...
Cseke Gábor: Valaki öltözik
az idő vasfüggönye mögött
öltözik valaki
szanaszét röpködnek a ruhák a rongyok
ahogy magára próbál egy elfogadható
gesztust egy mindenkinek szóló
semmit nem ígérő mosolyt
indián tolldíszt eszkimótekintetet
kínai buzgóságot olaszos dallamot
mindent ami ...
Bélay Krisztina: Július
Olyan csendes és sűrű a meleg.
Valahol július közepén.
Aprókat zizzen,
ahogy a szél a levelekhez ér.
Száraz a föld, pedig mosta eső.
Fáradt repedések kérnek árnyéktakarót.
Gondolat sem fut messzire.
Előrebukva megakad.
Nézi a kezet.
Milyen ismerős.
N...