2018-10-20
vers 10
Istenes Tibor: Cseten
Korongra írtad jeleidet,
Kezemben érzem a lábnyomod,
Testembe vésted ereidet,
Akaratod lüktetve rám nyomod.
Ellenállok a végzetemnek,
Közben percenként kétszer meghalok,
Betűk ütköznek tévhitemnek,
S én kacagva rajtuk táncolok.
Cseten csettintve csókot...
Szekeres Nóra: MENEDÉK
Szellő simít – meleg, fáradt;
Nap hegyén ül, int a bánat:
„Messze vagyok, mégis féltek –
szívbe-szembe beleégek.”
Fák nyújtóznak, égre törnek,
boltozatba belenőnek;
árnyat vetnek, szívre-szemre,
szelíd békét bús lélekre.
Ágak, gallyak levelein
– eres,...
Csák Gyöngyi: CIKLUS SZERINT
Csak úgy jön,
ciklus szerint beesik,
szédül a vérszegény szobától,
nem győzi telegyömöszölni fénnyel.
Csak úgy jön,
színezni a hamuszín napokat,
csontokba lopni meleget,
verscsatornában elvezetni
a szívről olvadó jeget…
Ha végleg kilép innen,
vállára...
B. Tomos Hajnal: ÁTMENET
A fákba beszorult a hallgatás:
az a fajta csend,
mely megszállja
a havazás előtti tájat
és a falusi tisztaszobát,
miután kivitték belőle a holtat.
Az ősz-lélek,
mely éppen szabaddá vált
még kering egy ideig földközelben,
mint kalács lehelete
az ünnep...
Mészáros László: Végzés
Ünnepre terít az éj.
Abroszt horgol a dér
a kerti asztalon.
Távolban fénypecsétes
ablakok lüktetnek.
Jámborak,
akár Kerberosz szemei.
Itt és most nem foganhat
szeplőtelenebb világ.
Bejavítottunk
minden csillagot.
***
Mészáros László alkotásai a Len...
KARDOS M. ZSÖTE: Október
Sápadt avar fáradt közén,
halkan zizzen múló szépség.
színeivel szalad a szél,
a hajnal nem ébreszt üdén.
Bogár botlik, hunyja szemét,
bánattal föld mélyébe tér,
rózsa szirma holt közönnyel
hagyja hátra hűlő helyét.
Ázott völgyben a pataknak
hullámait...
Arany-Tóth Katalin: OKTÓBER
Szívemben a legszomorúbb hónap.
Szürke csönd. Elmúlás. Halál.
A lélek harmincegy napos böjtje.
Vacogó ridegség színes
levélfüggönyök ráncai mögött.
Séta a lombok és avarágyak
rejtegető közönyében.
Felkészülés a legfájdalmasabb
búcsúk könnyes idejére.
...
Szuhay-Havas Marianna: Paletta
parányi téren át szép fényformás
színeibe fürdet még hangtalan
reggeli csodás égi ecsetvonás
a nyugalom árad és parttalan
egymásba fonva izzó lényegünk
időtenyéren ébred izgatón
puhán ringató az hogy létezünk
és így fekszünk test testbe olvadón
Kapcsol...
Hegedűs Rita: Jövővers
Létünk virtuális nyitánya a hessteg
melyre rápörög a testnedv
izgalomba jön minden tőle
megizzad a pőre bőre
gálánsan utat ad a mának
neuronokat dönget a fájlnak
csatolja exeljét a boxba
olykor bejut a bamba detoxba
hesteg…word…hesteg
és szmájli is me...
Hornyik Anna: Kihagyott lépcsőfokok
Átugrottam két lépcsőfokot,
a két évszakú szoba felé,
vissza kellett mennem és
megjárnom őket, felfelé.
Sokáig időztem mindkettőn,
óvatosan léptem a harmadikra,
bejutottam az ódon, tágas
szobába, melynek
egyik ablakából az őszt,
a másikból a tavaszt l...