Folyóparton
lovagolnék,
szép csendesen
poroszkálnék:
napkeltekor
áttetsző köd lebeg
a fodrozódó víz felett.
Mellettem kajak
csusszan el
némán suhogva,
evezőjét alig éri
a víz fodra,
az is én vagyok,
ki az evezőt húzza.
Máskor hajó tatján
ébredek,
s ahogy a függöny
fellibben,
elém tárul
a felkelő nap
káprázatos
látványa.
Állj meg idő,
ne illanj tova!
***
Legfrissebb hozzászólások