Én belső képeket gyűjtök, mondta egy őszes úr egy barátomnak, aki képeket vitt valahová, és leült a padra a tavaszi napsütésben.
Én is gyűjtök képeket. Pár már örökre beégett.
India. Már egy napja utazunk a vonaton a sivatagon át, a vakítóan tiszta frakkmellényes pincérek hozzák-viszik a fűszeres finomságokat, táncosok, ősi hangszeren játszó falusi férfiak jönnek bemutatni, mit tudnak, aztán továbbmennek. Kinézek a vonat ablakán, hát két majom ül a padon, senki más, és az elhaladó szerelvényt bámulják merev tekintettel.
Tegnap történt, hogy a villamos lassított kicsit és egy nő kiszólt az ajtaján:
– Kisfiam! – a huszonéves infúzión volt, csak a füléből kilógó vezetékből áradó zenére figyelt, az anya csalódottá vált, de azért hangosan megkérdezte:
– Ugye milyen helyes gyerek?
Mindenki mosolygott..
– Nagyon jóképű, válaszolt egy igazi férfiszépség, az a típus, akire az ember nem is nagyon néz rá, mert azt hiszi, hogy irtóra beképzelt.
Engelsről mindenkinek a marxizmus-leninizmus jut eszébe, de én olvastam tőle merész feminista szövegeket is.
Szóval ő mondta, hogy minden tudomány fölöslegessé válna, ha a belső valóság, és az, amit látunk, egybeesne.
Legfrissebb hozzászólások