2024-05-06
március 2017 (10)
Keszthelyi György: Amikor az emberre rájön
Amikor az emberre rájön,
ha sokadszor telik be a pohár
biliárdozna, kuglizna a neten –
Lenne saját testvére akár,
tűz helyett szelíd patak…
nem lehet ám.
Nem hagyja a lelet.
Nem hagyja akkor enni, aludni sem,
leszakítja a fülét az ember,
átdöfi a dobh...
Oláh Tamás: Jöjj el tavasz!
Sóváran várom,
mikor lebbenti fel végre felhő-fátyla alól,
mint özvegy,
kinek elege van a gyászból
meztelen képét
az égi láng-arc.
Itt-ott még dér ütötte gyümölcsök
hevernek a csupasz ágak alatt,
de a nedvek
fűben, szárban,
az élni akarás szent hitéb...
ÜNNEPI PROGRAM A FONÓBAN – GYERMEKPROGRAMOK, KONCERT ÉS TÁNCHÁZ
2017. 03.15., szerda 14.00 - Kézműves foglalkozás, tánctanítás, koncert, táncház
Március 15-én idén is Újbuda Önkormányzatával közös szervezésben délutáni családi programmal, gyerekkoncerttel és táncházzal, valamint ezt követően ünnepi színpadi műsorral és ...
Gergely Tamás: KAUFMANN
Kaufmannt hallgatták, Vadmalac meg Malacka, Puccini-dalokat énekelt. Időrendi sorrendben aznap az egész életmű ment.
Kaufmann mintha arra született volna, hogy Puccinit énekeljen, ez volt a közös megállapításuk. Malacka Pavarottit is emlegetett, viszonyította...
Keszthelyi György: Kötetlenségünk lakhelyén
Édesanyámnak
(1923. július 14. – 2015. március 14.)
Testem durva terméskövei között – a széteső imaházban
apró fészkek, madárkalitkák,
diszkrét pitvarok, verandák – a szélső szinteken –
rongylabdák – venyigekerítések – (láttátok-e a szitakötők táncát?)
s...
Bánki Éva különvéleménye
Őszintén szólva soha nem izgatott az olimpia. Úgy gondoltam, túl drága dolog -- de ha sokan örülnek neki, én is jól járhatok, hisz ki ne szeretne egy derűsebb, lelkesebb, vidámabb országban élni.
De ennyi. Furcsa, hogy a hullámai ide is eljutottak.
Egyik...
Hornyik Anna: Emberi érintés
Szépen, lassan összeaszalódott, úgy, hogy nem is vette észre. Arcán a keserűség és kilátástalanság ráncai kezdtek kirajzolódni. Szeme ugyan még csillogott, mert lelke mélyén még gyermek volt, de a teste megmakacsolta magát, és mindinkább az életének – semhogy ...
Gergely Tamás: MÁS
Bodor Pál emlékére
”Mi…” – mondta, de már az első szónál megállt. Hol vannak, hova tűntek? – gondolta. El. A földbe. ”Kinek a nevében beszélek, azaz kinek?”
”Már nem is értik, a ’mi’ divatjamúlt, egymás ellen harcolnak, kik ezek?”
”Mi építettünk” – gondol...
Nászta Katalin: Ha a lélek háza a háznak lelke lenne
a testünket mintha azért kaptuk volna
hogy megvívjuk benne harcainkat sorra
az idővel, széllel, külön- s együttléttel
a szomszéd utcában élő nénikékkel
magunkkal, világgal, egész mindenséggel
kinek milyen terhe, háza teste éppen
csak élete mikéntjét hat...