Malacka olyan helyzetekről beszélt, amikor az egyén be van szorítva, abba, amit nem akar tulajdonképpen. Egy férfiről, aki előbb a láger elől menekül, majd a szabad világban a természet adta neme nem felel meg.
Vadmalac ráncolja a homlokát, s mintegy biztonságot keresve végigsimít Malacka sörtéjén. Attól megnyugszik, megnyugodna, de Malacka közbeszól:
”Bükköt mi is otthagytuk.”
Ja, persze, Vadmalac már annyira megszokta az új világban, a régit felejti.
”Szorított a cipő, persze” – mondja.
***
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások