Egy cukrászdában ültek, Malacka, Vadmalac meg a komája. Kint sütött a nap, hát Vadmalac ráérősen filozofált. Arról, hogy a vaddisznók felejtenek. Hogy minden visszarázódik. A folyók a medrükbe visszatérnek.
Illetve, hogy a Tölgyes történetében mindig… Kivárt, kint sütött a nap.
Bármilyen békésen mondta, komája megijedt a jóslattól. Semmi konkrét dolog nem jutott eszébe, hogy például bezúzzák a cukrászda ajtaját, hogy őket elvezetik, a közeli folyóba lövik, nem, csak a félelem tört rá, akár a légnyomás.
Aztán fenyegető sötét felhők takarták be az eget. Az egüket. Valami például átfestette náluk a demokráciát. Valaki tankokat küldött be, keresztül bozóton, cserjén.
Valaki azt képzelte magáról, hogy mindenható, elkezdett dekrétumokkal dobálózni.
Valakik horogkeresztet rajzoltak, Vadmalac mást nem tudott, magához szorította Malackát meg Kismalacot.
2024-11-14
Legfrissebb hozzászólások