Előbb így fogalmazott: ”Te, komám.” Nem vitte fel a végét, vagyis gondolatban nem tett felkiáltójelet a különös mondat végére.
Lehet így is, csak akkor mást jelent.
Nem perel az illetővel, nem az idővel, mert egyre gyakrabban borús, sem az Idővel, vagyis hogy az telik. Hogy egyre kevesebbre maradt ereje, ideje. Egyre több minden iránt veszítette el az érdeklődését.
Egyre növekszik azon dolgok száma, amit már nem vállal fel, hagyja, hogy történjenek – nélküle.
De mondta úgy is, hogy: ”Komám, te.” Ez utóbbit Vadmalac komája jobban szerette. Mert valami személyes, vagy annak gondolta. Ez esetben nem búcsúzást jelent.
Mert kezdetben attól félt.
Hogy Vadmalac szűkszavú filozofálgatása azt jelenti. Hogy többé nem mehet oda. Hozzájuk.
*
Gergely Tamás alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások