T. Ágoston László: Azok a piros pontok…

Hány piros pontot látsz a képen? ‒ kérdezte az interneten érkezett levél. Az alatta lévő fotón egy kreol bőrű, fiatal férfi látszott feltartott kezekkel, mintha éppen megadná magát. Előtte meg öt piros pont. Kicsi, nagyobb, még nagyobb. Összesen öt.
Ki a fene az, aki átküldte nekem ezt a primitív levelet ‒ morfondírozott magában Péteri. ‒ Valami nagyképű alak, aki feltételezi rólam, hogy ötig se tudok számolni? De nem is kérdezi, egyenesen a pofámba vágja. Mindenképpen meg akar sérteni, de nem mer a szemembe nézni. Talán a Keserűné a konfekciósoktól, akit jól legorombítottam a minap, mert fél órát késett. Na de hát nem nyugdíjas klub ez, kérem, hanem munkahely. És nem érdekel, hogy lerobbant a busz. Jöjjön villamossal! Vagy a Nagy Guszti, aki mindenből tréfát csinál? Néha nagyon messzire merészkedik… No mindegy, majd kiderül. Előbb-utóbb minden titok fölfedi magát.
Nem begurulni, olvassuk tovább! Azt írja, ötöt látsz. Biztos vagy benne? Nézd meg újra! Nézd meg közelebbről! Mit gondol ez rólam, hogy vak vagyok, vagy legalább színvak? Én, aki harminc éve vezetek, de még alig néhányszor hajtottam át a piroson. Akkor is csak azért mert lendületben volt a kocsi… Az anyád a színvak, te félkegyelmű! Simlis. Az… Mi, hogy tekerjem tovább? Oké, bár nem érdemled meg…
Azt írja, nem is a piros pontokban van a titok. Hiába nézed, nem látod a lényeget. Én nem látom? Ekkora szakmai tapasztalattal? Ugyan hány éves lehetsz te, öcsi?! Ja, hogy ez egy hatujjú ember? Mind a két kezén hat ujja van? Tényleg. A fene gondolta vol-na… No, de hát akkor ez egy átverés! Azt mondtad, a piros pontokat figyeljem! Mi vagy te, bróker, vagy politikus? Szemfényvesztő. Azt írod, az a lényeg, hogy a látszatokkal vernek át bennünket? Lehet, hogy téged igen, de én mindig átláttam a szitán. És még csak alá se írtad a levelet… A piros pontjaidig tartott a merszed, aztán elfogyott a vér a pucádból. De azért jól fölbosszantottál. Gratulálok! Még hogy én nem látom a lényeget…
Aranka, a felesége éppen az ebédet főzte a konyhában. Előtte a kötény, egyik kezében fakanál, amivel a rántást kavarta. Szemüvegén a gőzölgő leves párája, a fülébe meg a rádió harsogta a kabarét. Péteri nem tudta megállni, hogy be ne szólítsa a szobába.
‒ Aranka! Hallasz, Aranka? Gyere már egy kicsit, mutatni akarok valamit az interneten!
‒ Főzök, Samukám, főzök ‒ hangzott a válasz. ‒ Ha itt hagyom, odaég a rántás. Nem várhat egy kicsit az az internet?
‒ A franc üssön abba a rántásba! Úgy fölbosszantottak, hogy ezt muszáj azonnal megmutatnom. Rakd félre azt a rántást!
Mit tehetett volna Aranka, a szófogadó, engedelmes feleség? Félrehúzta a gáztűzhelyen a fortyogó levest, meg az éppen odakapni készülő rántást, megtörölte a kezét a kötényébe, és bement a szobába a képernyő előtt ücsörgő, láthatóan dühös férjéhez.
‒ No, mi van, Samukám? Már megint az a bugyuta Nagy Guszti bosszantott föl valami idétlen tréfával? Igen, mert te rögtön ugrasz minden hülyeségére ahelyett, hogy egyszer helyretennéd és elküldenéd a jó büdös francba. Tudhatnád, hogy az állásodra tör, a helyedben el se olvasnám a levelét. Még hogy följelent! Én már régen kirúgtam volna. Végtére is te vagy a főnök, ő meg egy huszadrangú beosztott. Ha te egy kicsit bemószerolod a szakmában, a büdös életben nem talál állást.
‒ Jól van, ne replikázz már, most nem a Nagy Gusztiról van szó! Ezt a képet nézd meg, és mondd meg, hány piros pontot látsz rajta!
‒ Ezt? ‒ fortyant föl az asszony. ‒ Ezért kellett otthagynom az ebédet? Jól vagy, Samukám? Mi ezen a különös? Öt piros pont van rajta. Miért, te hányat számoltál?
‒ Nem az a fontos, hogy én hányat számoltam, hanem az, hogy te hányat látsz!
‒ Összesen, a kicsikből, meg a nagyobbakból?
‒ Igen, összesen a kicsikből, meg a nagyokból. Hány van rajta összesen?
‒ Öt ‒ bólintott rá határozottan az asszony. ‒ Kereskedői becsületszavamra mondom, hogy ötöt látok.
‒ És semmi több?
‒ Mi lenne több? Öt piros pont van a képen. Se több, se kevesebb. Vagy tán kételkedsz a szavamban, vagy a látásomban? Azt hiszed, nem tudok ötig számolni? ‒ A végén már nagyon csúnyán nézett Péterire.
‒ Na látod, Arankám, erről van szó ‒ húzta lejjebb a képernyőn a fotót. ‒ Olvasd el a megoldást, és rájössz, hogy vertek át! ‒ simogatta meg engesztelően az asszony fenekét. ‒ Csoda, ha ettől begorombul az ember?
‒ Na nem, hát ez tényleg aljasság ‒ nevetett föl kesernyésen az asszony. ‒ Hót igaz, hogy ott van mögötte az a pasas mind a hat ujjával, de nem azt kérdezték, hanem a piros pontokat. Te Samu, ez pont olyan, mint amikor ott állsz az állomáson, és bemondják, hogy tíz percet késik a vonat. Vársz, vársz türelmesen, majd húsz perc múlva bemondják, hogy most már fél órát késik. Másnap meg kiderül, hogy ellopták a mozdony fölül az elektromos vezetéket.
‒ No igen ‒ bólintott rá a férfi. ‒ Meg olyan, mint amikor csődöt mond a brókerház, és két hét múlva kiderül, hogy a vezérigazgató menedékjogot kért valamelyik Csendes-óceáni szigeten, amelyikkel még nincs az országnak kiadatási szerződése. A bankszövetség meg együttérzéséről biztosítja a károsultakat.
‒ Tudod mit? Áthívom a szomszédból a Rózsit. Ő közgazdász. Kíváncsi vagyok, mit szól hozzá ‒ dörzsölte össze a tenyerét sokatmondóan az asszony.
‒ No, erre én is kíváncsi vagyok. A büszke értelmiségi, aki előre látja mások hibáit…
Rózsika, a negyvenes szépasszony, aki éppen két házasság között időzött, a sminkasztal előtt festegette a szempilláit, amikor Aranka becsöngetett hozzá.
‒ Ha van öt perced, légy szíves, ugorj már át hozzánk! ‒ mondta sejtelmes mosollyal. ‒ A férjemmel vitatkozunk egy marhaságon, és nem tudjuk eldönteni, kinek van igaza. Te közgazdász vagy, rutinos szakember, biztosan meg tudod ítélni a dolgot.
Kíváncsi természetű lévén az asszony, meg különben is, csak délutáni programja volt aznap, magára kapta a köntösét, és átment a szomszédba. Tetszett neki, hogy bíznak a szakértelmében.
‒ Tudja, kedves Rózsika ‒ fogadta Péteri egy sokat mondó kézcsókkal ‒, kaptunk egy faramuci levelet az interneten. Kíváncsiak lennénk a véleményére.
‒ Nem is tudom… ‒ szabódott az asszony. ‒ Én itt csak az egyszerű szomszédasszonyuk vagyok… Aranka ugye, mondhatni, hogy majdnem a barátnőm, meg maga is, kedves Sámuel… Szóval nem szeretném, ha bármelyiküket is meg kellene sértenem…
‒ Ennyire azért nem veszélyes a dolog ‒ ültette le a gép mellé a férfi. ‒ Csupán arról van szó, hogy el kellene mondania, mit lát.
‒ Rendben, de nincs harag! ‒ igazította meg a haját zavartan a szomszédasszony. ‒ Hány piros pontot látok? Ez valami. vicc, vagy provokáció? Nem értem. Feltételezik rólam, hogy nem tudok ötig számolni?
‒ No, de kedves Rózsika, ezt nem mi írtuk, hanem mi kaptuk a levelet!
‒ Oltári nagy bunkó lehet a feladója. ‒ húzta el a száját becsmérlően a szomszédasszony. ‒ Nem is sejtik, ki az? Le kell tiltatni a levelezését. Az ilyennek nincs helye az interneten. Ez már kimeríti a zaklatás fogalmát. Van egy ismerősöm…
‒ No igen, de olvassa tovább!
‒ Mi? Hogy biztos vagyok-e benne, hogy öt piros pontot látok? Ez hülyének néz, vagy színvaknak? Mivel lehet összetéveszteni a pirosat?
‒ Úgy tudom, a zölddel, bár nekem soha nem volt bajom a látásommal.
‒ És miért pont öt darab az a piros pont?
‒ Nem tudom. Ez is lehet üzenethordozó?
‒ Bármi lehet mögötte. Titkos üzenet, felszólítás, akármi.
‒ Ne idegesítsd már szegény Rózsikát! ‒ nevetett föl Aranka. ‒ Húzd följebb a képet!
Fölhúzta, és ott állt a kreolbőrű férfi mindkét kezén a hat ujjával.
‒ Ez tényleg roppant érdekes ‒ bólintott rá az asszony. ‒ Még a nevét is megadja ennek a hatujjú férfinak. És azt mondja, hogy ez a lényeg. A piros pöttyök csak elterelik a figyelmet a dolgok igazi arcáról. És ez a férfi kreol bőrű… Amerikai. Sőt, kubai. Hm… Na, akkor most kinek higgyünk?
‒ Nem hiszek én már senkinek ‒ fogta pityergőre Aranka. ‒ Amire egyik nap megesküszik az egyik, másnap biztosan megcáfolja a másik.
‒ Ne is törődj velük, drágám! ‒ csókolta homlokon a feleségét a férfi. ‒ Én már régen nem izgatom magam a világ dolgai miatt. Viszont ha már benned se bízhatnék, fölmennék az áruház tetejére, és onnét vetném le magam a szakadékba.
‒ Tökéletesen megértem magát, Sámuel ‒ mondta a szomszédasszony ‒, csak azt nem értem, miért pont öt darab az a bizonyos piros pont.