Gergely Tamás: BÉKÉT

Vadmalac a patáját az ágy szélén pihentetve filozofált. Vörösbor is volt benne, talán a kelleténél több is, ugyanis komájának aznap az alkoholhoz nem fűlött a foga. A flaskát meg ki kell üríteni.
Nyugtalan is volt. A koma.
“Ezeket már mind hallottam – mondta a tanítómesterének. –Háború van, emberek hullnak, nők-gyerekek, ártatlanok.”
Kifújta magát, folytatta:
“Diktátorok idejét éljük, a szabad szó odalett. Harácsolnak, hazudnak.”
Vadmalac széttárta bozontos két karját, jelezve, hogy ”ez van”.
Komája nem hagyta magát:
”Találj ki valami újat!”
Vadmalac a homlokát ráncolta válasz helyett. Illetve azt tudakolta, mit is találhatna ki…?
”Falatnyi békét, azt.”