Apját látta meg, amikor a tükörbe nézett. Már majdnem köszönt is neki, annyira hasonlítottak. Elmosolyodott ezen, mindenesetre érezte, hogy nincs egyedül.
”A szeme”, mondta ki a szót, illetve azt akarta, hogy ”a szemem sokkal nagyobb. Vagy keserűbb”. “Érdekes, gondolta, hiszen ő mást is látott. Például világháborút.”
Hát ez meg mi, amiben élnek?, töprengett. Permanens háború?
“Komám! – szólt hátra a barátjának. – Te minek nevezed?”
Ezt már csak gondolja:
“Vagy nem ugyanabban a világban élünk?”
*
Kapcsolódó alkotás:
Legfrissebb hozzászólások