Jaj, a vekkertől való rettegés beépült csontjaimba, mint az X-sugár, csontjaimból pedig, mint a fluor, álmaimba illant. Mindjárt fel kell kelnem — gondoltam álmomban –, bár tudja a fene, hogy járok-e iskolába vagy sem. Elvégeztem a tizenkét osztályt, aztán álmomban az utolsó négy osztályt többször meg kellett ismételnem, de az — természetesen — nem számított felsőfokú tanulmánynak… Házak… egy egész városnegyed házainak perspektivikusan lejtő árnyait látom az aszfalton — magaslatokkal és az épületek közti hézagokkal –, s ez a szabálytalan fogazat az én tanulói és munkavállalói létem grafikonja volt. A magas épületek jelentették a koránkelést, az iskolába vagy munkahelyre menetelt, az épületek közötti hézagok az iskoláskor előtti, illetve érettségi utáni szabadfoglalkozású létem parttalan időbeosztását, a génjeimbe(n) kódolt hajnalozásokkal és déligalvásokkal. Aztán felébredtem és rádöbbentem, hogy nem csak az iskolások kelnek korán.
***
Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.
Cselényi Béla alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán.
CSELÉNYI Béla: 1955. április 4-én születtem Kolozsváron. A mai Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanultam 1962-től 1974-ig. Ezt követően Kolozsváron voltam játékgyári munkás, helyettes segédkönyvtáros, munkakönyv nélküli tejkihordó. A Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, vezetője voltam a ’70-es évek közepétől annak megszűnéséig. A Magyar Műhely munkaközösségének tagjaként sokáig az avantgárd alkotók közé soroltak. Erdélyi létemre, a vajdasági Új Symposion szerzőgárdáját tekintem mestereimnek, elsősorban Ladik Katalint és Tolnai Ottót. 1987. december 23. óta Magyarországon élek. 1988—2007. között a Magyar Rádióban, 2007-től a Magyar Távirati Irodában sajtóarchívumi, illetve adattári dokumentátorként dolgozom. Eddig hét verses könyvem és egy rövidpróza-kötetem jelent meg.
Cselényi Béla szerzői odala: http://cselenyi.atw.hu/
Legfrissebb hozzászólások