2024-12-25
vers 10
B. Tomos Hajnal: LÁNCSZEMEK
Valaki búcsúzáskor ránk hagyta
a hegyi ösvényt,
a Bach-kottát,
néhány Petőfi-verset,
mert épp mi jöttünk mögötte,
csörögtünk nyomában,
mint soron lévő láncszemek,
s aztán sokáig laktunk a sírján -
egész földgömbnyi
síron lépkedünk,
rajtuk ébredünk,
...
Mórotz Krisztina: Madárrá lett
mama vette észre a fecskéket
szelesen futott ki a nyári konyhából
madaraim hát itt vagytok jöttetek
szeme bepárásodott nevetett
tszvít tszvít hívta őket pörgött az udvaron
mint kislányként amikor emelte az eget
isten hozott kis fecskéim megjöttetek
kék ...
B. Tomos Hajnal: AKÁR AZ EMBER
Néha állsz és arra gondolsz,
a nap is megöregszik:
töpörödik percről percre
a mutató kattogó léptére,
akár az ember.
Mondom, csak állsz ott,
egy ablakban és nézed,
mint tompulnak a színek
s alvad ellobbant szürkébe az ég,
akár az ember.
Nézed a z...
B. Tomos Hajnal: A JÓSÁG ÜZENETE
Minden virradattal
körénk születik
az épp soros valóság:
a már megszokott,
de mégis mindig más -
a szemközti ház
s az őszi fák ...
csak látni kell
a hajszálnyi változást -
kutakodásunk ívfénye
a legkeményebb dogmán
is rést üthet
és szövi a jelent,
...
Oláh Tamás: Tizennégy szám
1. IDEGEKET TÉPVE TOMBOL, SÜKETÍT
A HAZUG SZÓ lelket tépve haragít,
nem tudod mélysége mekkora,
iszap puha rejtelmében mi rohad,
miért szövődik lassan köréd karja?
Milyen jövőt citál az a kor, ahol
a tévedés tizedel?
A jelenlét tar ágán lógsz,
lassan s...
Márkus László haikui
új ablak nyílik
s a sötét felhőágyból
kikukkant a nap
*
zarándok vagyok
utam során lelkemre
versek vetülnek
*
ablakomon túl
mily kék az ég s mily színes
a gesztenyesor
*
mogyoróbokrok
közt titkon ölelkezik
árnyék és a fény
*
őszi szél dudál
je...
Nászta Katalin: Garancialevél
egyszer kifogynak a versek
egyszer elhallgatsz te is
egyszer majd mások néznek
egyszer másnap lesz ma is
és tegnap lesz a mából
és megdermed a kép
amiből élet világolt
és függönye fehér
már nincs mögötte rém
„sem emlék, sem varázslat”
sem hazug remén...
Szórád Anita haikui
eljött az este
- egy kóbor macska leste -
árnyék a teste
*
itt szálltam ki, mert
nem indult több szerelvény:
"Föld! Végállomás!"
*
macskabundán a
napfény kéjjel elfekszik
éppen cicázik
*
fent az égbolton
évezredek sétálnak
- csillagjárdákon -
*
...
Para Olga: Hibák halomba
hibát hibára
halmozol
hibát hibára
halmozok
hibám hogy
eltűröm
vádjaid
s minden
téves
hited
mert hiába
minden ész erő
fájdalom
én sohasem
haragszom
ellened
(Lele, 1994. június 19.)
Megjelent a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
...
Nászta Katalin: Mert mint a kert
„Mert mint ... a kert kisarjasztja...”
(Ézs. 61:11)
mikor a fákat kivágják
a fa énekelni kezd
nem jajong nem sír
rajzol egy virágot neked
ő tudja, amit te nem
tavasszal újra hajt
neked hiányzik
ha kivágod
ő újraterem
azt mondta a vak
mikor szemét i...