2024-12-24
vers 10
Kapui Ágota: Állapot
szenvedjük egymást e létben
párnába fúlt sóhajok
perceg a fában a féreg
széklábban rúgás sajog
térdünkbe szorult a köszvény
deszkába konok nyikorgás
szavaink torkunk rekesztik
ágyunk a magánytól bolhás
felpuhult emlékek tépnek
macska dagasztja a vánko...
Madeline Barna verse
az ég
ez a fenyegető kupola
tétlen és ravasz
nedves a rossz levegőtől
mint egy elnyűtt kabát
állsz alatta
te élő kereszt
karjaid kinyújtva
és olvasod üzenetét
az élet újra hívni fog
újra marja majd minden fájó sebed
az örök feltámadásban
nem enged ...
Börzsönyi Erika: Húsvét egerekkel
A házban lakó bolond asszony
tegnap elengedett ötven apró
halálra rémült fehér egeret.
A ház népe az egerekre
azonnali halált követelt.
Én láttam egyet, fázott,
rettegett, míg mindenki
űzte őt, magamban néma
fohászt rebegtem, s azt kívántam,
valaki me...
Bátai Tibor: Győztes.hu
Ki hagyja örökségül
vesztett harcállásait
minden korláton át
zuhanását
a sebben
kristályosodó sót
az amputált szárnyak csonkjait
isten hiányát
nála becsvágyóbban megírni
ki próbálhatná
újra ormokon lengő hímzett zászlókká
(völgymenetben sem lett sze...
Nászta Katalin: Lakoma
nem az a baj, hogy mindig előre kell menni
hanem, ha nem nézünk hátra
emlékezni
honnan jöttünk
és hova kellene tartani
ebben a világban
kicsúszunk magunk alól
bele a pácba
aminek rendeltetése
emészthetővé tenni a falatot
a lakomára
amin az ellenség
...
Shogór Susana: Furcsa vers
Még nincs vers,
de írom.
Szavak papíron.
Rejtőzöm mögöttük,
én is vagyok,
meg nem is én vagyok.
Az lettél mi lehetnél?
Az lettem mi lehetnék?
Tehetném jobban.
Tehetnéd jobban.
Ne várjunk figyelmeztetésre
az égő csipkebokorban.
Vers lett.
Megírtam....
Hegedűs Rita: Néha
sír a lélek csendben bántottan
számkivetetten
áldásnyi könnycsepp hullik
lator-sebzetten
karom már rég madártollú
szárnyaszegett
de leplem, rongyos terítőm
még csipkeszegett
az ágyékkötő színtelen
és vérizzadt lett
a talpra szegett lábfejem
kínzó bé...
B. Tomos Hajnal: TALÁLKOZÁS
Azzal kezdtük,
hogy alaposan kielemeztük egymást:
egy-két óra alatt az arc vonásait,
az áll meg a szemöldök vonaglását,
újabb percek során
a haj állagát, a torokköszörülést,
meg az agy légtartalmát-
legtovább tartott
az érvek lebontása és desztillálása...
Oláh Tamás: Reinkarnáció
Épp oly örök és veszendő
közönyös és lelkes
fényre éhes újszülött
idegen vagyok a Földön
mint bármi más foszló
pusztuló anyag sziklakő
zöld-csíra töviság
ami bennem jövő-reménnyel
összegyűlt
s por-hantból a szaporaság
hajnal vérszínében
elkülönült
...
Istenes Tibor: Nem keresem már magam
A tudat előtti létezésben keresem magam,
Időhurkokon cikázó anyagérzetek között.
Krisztust feszítve és tagadva,
Halál és feltamádás mögött.
A szubsztancia magához láncol,
A lélek anyagba zárt reakció,
A szellem szárnyal csak szabadon,
Mint egyedüli ...