2024-12-24
vers 10
Keszthelyi György: Ez ma bennem a valószínűség
Úgy hiszek el mindent,
ahogy láthatatlan:
csorog rólam a víz,
benne úszik egy tulipántos láda.
Úgy várom Istent, ahogy képtelenség,
mert vajon hol lehetne kora délután?
De mégsem kizárt – talán ott
álldogál egy szántóföld közepén.
Olyan, mint egy szo...
Oláh Tamás: Golgota
1.
Kitakarják lelked a csapások,
égő csíkokat hasítanak
a bőrszíjra fűzött
birkacsontok, ólomdarabok,
ruhátlan testedbe mélyednek,
sebet vágnak.
Gyötrelmesen vijjog
a liktorok kezében
a fa-nyelű flagrum.
Tudod előre lázas-sorsod,
nem jajongsz.
Az Í...
Para Olga: A mindenségben és mégis sehol
most költöztél
a mesémbe
szavak szárnyán
szállsz a légbe
itt vagy a bodoki
hegyormon és te vagy
a hófehér csipke
a fellegfodron
a legszikrázóbb
fenséges csillag
a mindenségben
és mégis sehol
vagy valahol
mélyen bennem
gyászt oszlató
kényelemben
...
Oláh Tamás: Epilógus
A XXI. évszázad
dühödt iramában,
az előző
roncsaival a koponyákban,
a neuronokba belemart
zúzott arcok, leszakadt tagok
képével száguld tovább,
mintha, ami velünk megesett,
annak sose lenne vége,
s mint egy rossz álom sose múlna el.
Cipeljük tovább
...
Hornyik Anna: Jártál a lelkemben, jártam a lelkedben
Jártál a lelkemben,
jártam a lelkedben,
ódon paloták közt lépkedtem,
virág nyomaidat követtem,
jártam a lelkedben,
jártál a lelkemben.
Jártál a lelkemben,
jártam a lelkedben,
megértés volt az, mit kerestem,
rossz ösvényeket feledtem,
jártam a lelkedb...
Kapui Ágota: Így múlik
Rügyekben feslő, tékozló idő,
rohansz levélbe, ágba és virágba,
s ha szépségükben megláttad magad,
komisz kölyökként hullatod a sárba --
a létezést morzsolják ujjaid,
s az utódot tápláló nedveket
úgy szívod el, mint mohó kártevő
a tejfehér mosolygó élet...
Barna Júlia: a simogatást nem hiszem
szép homályok filmje derengő opál
nem marasztal elenged a táj
mint az álom meghitt melege
hull le rólam tekintete
ha tartoznék is valahova
ahol mindenki szeret
a helyet nem találom nem talál meg
hűvös a mások otthona
a kényszerítő körökből kiválok
nem...
Nászta Katalin: HOGY LESZ
most így az ünnepek után
olyan jó elcsendesedni
abbahagyni a hangos szót
boldogan megpihenni
szívünkre égett himnuszok
mint perzselt bőr hullnak le rólunk
mint ránk aggatott lózungok
te csak merengsz a múlton már
katedrálist kövekből húznak
mindig, s ...
Márffyné Horváth Henrietta: Március
hol penge éles böjti szél fúj
s végigkaristol a házakon
hol kellemes langymeleg búj
a kertek alatt az alvó tájakon
magával repít az égi ragyogás
örömöm ezernyi gyöngykavics
pattanó rügyek közti csacsogás
tavaszt dalolok jómagam is
***
Márffyné Horváth...
Hornyik Anna: Tavasz
Szürke gomolyfelhők között átszűrődik
a napsugár s megérinti fagyos szívemet,
már bezártam magányom kapuját, de egy kicsi
ezüst kulcs próbálgatja szűk útját.
Megreccsen a zár, résnyire kinyílik
az ódon ajtó, a bemenetelő szellő lefújja a
mennyezetről a p...