2024-10-04
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál 10
Bánki Éva: ITTHON
Olyan éhes vagyok, hogy nincs hol aludnom.
Olyan szomjas, hogy nincs, aki betakarjon.
Olyan szomorú, hogy nincs, aki enni adjon.
Olyan beteg, hogy nincs, aki megbocsásson.
Olyan honvágyam van, hogy itthon vagyok.
54 vagyok, egy 11 éves, csodás k...
Bánki Éva: A 9-ES BUSZ BALLADÁJA
Elvesztettem a lelkem. Nézek jobbra, nézek balra.
Nincsen. Lopnak ezen a buszon, mint a szarkák.
Kitől szüzességet, kitől becsületet, más hülyétől
tizenöt évet. Nincs. Nincs. Nincs. Se a pénztárcámban,
se a válltáskámban, se a hátam mögött, se az ülések kö...
Bánki Éva: MINDIG AMERIKA
Itt, Pistikám, háromszor kel fel örömében a nap.
Vígan szökdécsel az ősöreg fenyőfák, habos felhőpaloták,
százemeletes tornyok közt. Mind eljutunk ide.
Ki halála előtt. A lustábbak haláluk után.
Vince megjött. Józsi úton van.
Te mikor érkezel, Pistikám?
...
Király László: Telihold Velencében? – Bánki Éva Velence-leírásáról
Ennyi könyv után talán már kijelenthető Bánki Éváról, hogy ő a szigetek megszállottja. Az Esőváros nagy része egy folyami szigeten, a Csallóközben játszódik, és egy zárt parasztközösségen belül vizsgálja az autonóm polgárosodás lehetőségeit. Az Aranyhímzés Vel...
Bánki Éva: AKKOR HOGYAN?
Anyukám azt mondta,
ő nem egy kanapé. Amit nyugodtan lehet nyomkodni,
vonszolni, leenni-leinni, lökdösni, dörzsölni, húzni-vonni.
Értem én,
persze. De akkor mondd meg, hogy születtem?
Anyukámat elragadta egyszer egy nagy madár?
Vagy az észak-nyugati szél...
Interjú Bánki Éva íróval – kérdez: Nádor Zoltán
Hányféle Velence van?
Adhatnék erre egy közhelyes választ: több millió. Vagyis ahány ember él a Földön. Vagy ahány utazási iroda. De nem akarom a kérdést megkerülni. Ebben az immár apró városban van valami egészen különleges, ami miatt mindenki a saját leg...
Bánki Éva: ANYA-FIÚ-APA
Mit csinálsz, ha középosztálybeli pesti lányként hirtelen meghal az édesapád? Ha abba kell hagynod a gimnáziumból, és rád is, mint a nővéreidre, egy házasságközvetítő által "elrendezett" jó (vagy rossz) házasság vár? Az 1900-as évek elején nevelkedő polgárlány...
Bánki Éva: HA MEGESZNEK AZ ÁLLATOK
talán a combommal kezdik majd,
aztán a vállam jön, a vesém, az oldalam,
a többi persze szemét
haleledel,
(de kidobni mégsem)
és ott a fej, ki is lehet tömni,
nőstény, 53 éves,
és a szív –
ki mondaná meg belőle,
hogy hányszor láttam a tengert
én sem t...
Bánki Éva: HAZA, HAZA
Nemeslövő. Itt maradt egy hajszálam.
Azért emlékszem, mert én rejtettem el
egy képkeret mögé, hogy ha visszatérek,
megtaláljam. 1972-ben, öt évesen még
szőke voltam. Már csak a hajszálamra
emlékszem és a poros képkeretre --
fogalmam sincs, mit kerestünk ...
Bánki Éva: KOMOLYAN, CSENDBEN
Ne érj hozzám, ne gyere közel,
ne írj rám, ne is telefonálj!
A legjobb, ha nem mondod ki a nevem,
ha soha, de soha nem gondolsz rám.
Mert a végén kipécéz egy vírus,
ami bitek, fénynyalábok, kósza álomképek,
vágyak, sértések, gyerekkori emlékek útján terj...