2024-11-25
próza 10
Oláh Tamás: Az álomhajó
A mennybolt szürke volt, a köd hamar elnyelte a tengert, a végtelent kutató tekintet beleveszett az áthatolhatatlan semmibe. Az üres, tagolatlan szürkeségben lassan mégis alakot öltött valami. A tompa csönd remegett. A több emelet magas, hatalmas tes...
Mórotz Krisztina: Időtlen kisülés
A toll megremegett a jegyzeteim felett, de előbb lebénított az aura, és hogy tudtam: jön. Valami jönni fog. Fölöttem áll. Tudom. Érzem.
A szekrény, az a ronda kopott, minden osztályban egyforma szekrény megindult felém tántorogva, mint egy ronda részeg. Nem v...
Hajnal Éva: Öröm
A kezét láttam meg először.
Nem tudom, melyik megállóban szállt fel, nem vettem észre.
Nagyon szép keze volt: amolyan művész-kéz.
… festő, vagy zongorista keze…
Hosszú ujjai körbefonták a kapaszkodót. Ápolt, szép körmei gyönyörűen sorakoztak egymás mellett...
Andrásfai Eszter: Szeretem a kávét
A reggelem kávéval indul. Mindig, minden körülmények között. Nem is a koffein. Hanem egészében maga a kávé. Sok tejjel, cukor nélkül.
Történt ma reggel, hogy nem volt itthon tej. Ami azt jelenti, hogy kávé sincs. Mert nekem a kávé csak tejjel kávé. Borzalom...
Csák Gyöngyi: Álomnapló
1.
Esküvőre készülök, a vőlegényt nagyon rég láttam, akkor is keveset beszéltünk, azóta inkább a médiából, tévéből, újságokból ismerős az arca. Megtisztelőnek tartom, hogy egy ilyen nevezetes, jóképű, fekete bozontos hajú fiatalember készül velem frigyre l...
Andrásfai Eszter: Hullámvasút
Különös dolog a hullámvasút. Az ember sorban áll, megveszi a jegyét. Félelemmel átszőtt izgalom fut át rajta. Beszáll a kocsiba, ami lassan elindul vele. Egy kanyar után elkezd felhúzni a drótkötél. Félsz, mert nem tudod, mi vár rád, de bízol a biztonsági öved...
Hornyik Anna: Egy könyvbemutató margójára – sietek
Elevenen hullanak a hópelyhek a sötét éjszakai égboltból. Az utcákat ellepik a gyémántok, az autóbuszmegálló kies. Az úttest túloldalán álldogáló, melegen mosolygó házból egy vékony árnyék tűnik elő, matat a kézitáskájában, igazgatja vastagon kötött sapkáját. ...
Mórotz Krisztina: A dió
A fehérre meszelt házat takarja… Ez alatt a fa alatt tanultam meg Szent Rita imáját a szomszéd nénitől. Szép volt, ahogy áttűzött a nap a levelek közt, én egy sámlin kuporogtam, a néni egy hokedlin. Mesélt. A házat a fa miatt választottam. Az udvar dzsungel vo...
Keszthelyi György: Színterek a végállomásig
Azokban az ősrégi, pogány, a kereszt szentségét fel sem ismerő időkben még nem merült fel bennem a kérdés: vajon mennyi időt vesz igénybe a képtelenbe való beilleszkedésem? És vajon képes leszek rá? Elfogad-e így továbbra, legalább középtávra a test, a lél...
Andrásfai Eszter: A fiú és a robotlány
(Andresen napjainkban előkerült sci-fi meséje)
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, sőt még annál is sokkal-sokkal messzebb. Egy távoli galaxisban, a negyedik megváltó megszületése utáni nyolcadik évszázadban, volt egyszer egy robotlány. Az...