2024-11-25
próza 10
Gergely Tamás: Hajó
Lépdelek az újsággyűjtő konténer felé, az aszfalton kis tócsa, nem nagyobb, mint 25 x 55 centi. Tavaszi szél fúj két száraz levelet. Hogy honnan hozta, biztosan a szemközti domboldalról. De hogy azok hogyan kerülték ki a medencét, ami az aszfaltozott járdát a ...
Nyírfalvi Károly: Másik irodalmi lelet
Felkértek egy többé-kevésbé összeállított verseskötet véleményezésére. A kérés igazából arra irányult, képvisel-e akkora irodalmi értéket az anyag, hogy érdemes lenne kiadni, pénzt, energiát fektetni a folyamatba, megéri–e az utánjárás. S aztán jött a legfonto...
Gergely Tamás: ÉREZ
Vadmalac szerette a színeket. Hiába volt szürke a világ körülötte, a lapon a sárga dominált, egy vörös folt napként bevilágította a lelkeket.
Mert nézték, körbeállták, bámultak, hozzá-hozzászóltak.
Volt, aki kritkusan figyelte: ”Hol lát maga napot?”
S valób...
Magdus Melinda: Tíz nap boldogság
Október végén már nem nyílnak virágok. Egy különleges példánynak azonban ekkor akadt kedve a kibontakozásra. Tavasszal még csak bimbódzott, lassan-lassan teltebb szirmokká fejlődtek gyenge sziromlevelei, nyáron megerősödött, ősz közepére pedig kinyílt. Hogy ho...
Gergely Tamás: KOKÁRDA
Malacka még egy kokárdát is kitűzött. Ami Vadmalacot meglepte, kérdezte is: ”Az minek?” Céljuk az ünnepség volt, vagy minek is nevezze, de hát kokárdát… Nem az a fajta a család. Nem az a tradíció.
A magáét, vagyis amit Malacka a kezébe nyomott, a mellényzsebé...
Kovacsics Zsuzsanna: Mi jut az eszedbe, ha azt mondom: apály?
Nekem az, hogy …
Lassan ébredezek. Az álomképek sejtelmes foszlányai egy ideig még ott keringenek körülöttem a levegőben, aztán lassan oszladozni kezdenek, majd teljesen eltűnnek. Körülnézek, sehol senki. Nem baj. Csendesen ringatózik alattam a hajó, és ez jó...
Gergely Tamás: KAUFMANN
Kaufmannt hallgatták, Vadmalac meg Malacka, Puccini-dalokat énekelt. Időrendi sorrendben aznap az egész életmű ment.
Kaufmann mintha arra született volna, hogy Puccinit énekeljen, ez volt a közös megállapításuk. Malacka Pavarottit is emlegetett, viszonyította...
Bánki Éva különvéleménye
Őszintén szólva soha nem izgatott az olimpia. Úgy gondoltam, túl drága dolog -- de ha sokan örülnek neki, én is jól járhatok, hisz ki ne szeretne egy derűsebb, lelkesebb, vidámabb országban élni.
De ennyi. Furcsa, hogy a hullámai ide is eljutottak.
Egyik...
Hornyik Anna: Emberi érintés
Szépen, lassan összeaszalódott, úgy, hogy nem is vette észre. Arcán a keserűség és kilátástalanság ráncai kezdtek kirajzolódni. Szeme ugyan még csillogott, mert lelke mélyén még gyermek volt, de a teste megmakacsolta magát, és mindinkább az életének – semhogy ...
Gergely Tamás: MÁS
Bodor Pál emlékére
”Mi…” – mondta, de már az első szónál megállt. Hol vannak, hova tűntek? – gondolta. El. A földbe. ”Kinek a nevében beszélek, azaz kinek?”
”Már nem is értik, a ’mi’ divatjamúlt, egymás ellen harcolnak, kik ezek?”
”Mi építettünk” – gondol...