2024-11-25
próza 10
Maróti Ildikó: Emlékeztek még a kötelező olvasmányokra?
Összefutottam a piacon azzal a gyerekkel, akinek tegnap elkértem az olvasónaplóját. Kíváncsi voltam, hogy szerette-e A Pál utcai fiúkat.
Mindig olvas a pad alatt, és néha az udvaron is.
Azt írta a Pál utcaiakról, hogy tetszett, kétszer is elolvasta, jó volt ...
Gergely Tamás: Hogy velem mik történnek! Összegubancol
Szállnék le, de valami húz visszafele, hát a fülhallgatóm. A zsebrádiómhoz tartozó…
Szóval, hogy ép ésszel kibírjam a mások fecsegését a metróban, rádiót hallgatok. Ilyen kis 10-grammos, na jó, húsz, az ultrarövidet fogja, az nekem untig elég.
Hanem egy ...
Eugénia S. Lee: Ez is Korea: A papa (9)
* Részlet Eugénia S. Lee: Ez is Korea című most készülő könyvéből *
***
A férjem vidéken volt, így nekem jutott az a kétes értékű megtiszteltetés, hogy elvihessem apósom kórházba a havi kontrollvizsgálatra, és a gyógyszereiért. Természetesen anyósom kísérte,...
B. Tomos Hajnal: NEMLÉT
Ültem egy padon a parkban. Verőfény, tavasz, csipegető galambok, tulipánbimbók, miegymás. Úgy éreztem, hogy beszélgetni, - ahogy manapság mondják - kommunikálni kellene egy élőlénnyel. Megszólítom a jobboldalit, rámosolygok az előttem gubbasztó nagymama-kinéze...
Gergely Tamás: Az Idő partján
Kiültek a dombtetőre, előttük hömpölygött a folyam.
Malacka meg Vadmalac, ritka csendes pillanatok egyike. Enyhén sütött a nap, nem tűzött, Vadmalac társa vállát átölelte.
Mintha ők meg a világ, ketten az életben lettek volna. Nem a Paradicsomban, de majdnem...
Gergely Tamás: Árnyékfénykép
Vadmalac valami furcsát látott. Meglepte a dolog, mert úgy hitte, mindent látott, megélt, tapasztalt korábban.
Szóval a képen egy fekete kamera, japán fényképezőgép látszott (”Hogy a japcsik ebben mindig a legjobbak!”), s annak a folytatásaként sötétség, de l...
Maróti Ildikó írása
Állandóan megkérdezi a Facebook, hova utaznék?
Mindenhová, természetesen, ahol nincs háborús veszély.
Azt gondolnánk, ez a gyerekekre is igaz.
Egy nyolcadikos srác, nemrég jött az iskolánkba, azt mondta, ő bizony nem menne sehová, bármennyi pénze és ideje l...
Csák Gyöngyi: ÁLOMNAPLÓ 5.
36.
Kelt kalácsot sütök, két hatalmas veknit, már alig várja a család, hogy süljön és kihűljön, hogy mielőbb lehessen enni, mint ama karácsonyi dalocskában. Előveszem a legélesebb késemet, hogy egyenletes szép szeleteket vágjak belőle. Sejtem az első szelet...
Gergely Tamás: Nedvzöld
Születésnapi ajándék Muhi Sándornak
Ültek a folyó partján. Vadmalac meg a Komája.
”Figyeled - mondta Vadmalac, - ma olyan ”nedvzöld” a színe.
A koma egyre csak mormolta: ”Nedvzöld, nedvzöld.” Majd Vadmalachoz fordulva ezt mondta: ennek a folyónak ezer szí...
Gergely Tamás: KETTEJÜKRŐL SZÓL
- Gyere csak! - mondja a komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója.
Az is.
- Álmomban színdarabot írtunk. Írtuk, illetve benne is voltunk.
Komája csak nézi, felhúzott bal szemöldöke homlokán ragad. A kívánc...