2024-11-25
próza 10
Gergely Tamás: AZ EGÉSZ
Kilátóhelyükön ültek egymásnak háttal: Vadmalac Északra nézett, Malacka Délre. Mindketten az új évszak színeivel voltak elfoglalva: a halványsárgától a rothadásbarnáig.
”Ősz van”, gondolta mindkettő, de egyik sem mondta ki, a színtobzódás szebb volt, mint maga...
Gergely Tamás: KISKERTEM – Mälar-parti séták 77.
Az én kiskertem nem kert, ráadásul nem is az enyém.
Tulajdonképpen egy kis parcella a metró végállomása mellett, ahol lakunk. Előbb csak kavics volt ott, ahogy lenni szokott a sínpár mellett, később kizöldült rajta a fű.Egy hosszú, tíz-tizenöt méteres sáv ...
Gergely Tamás: Goethe biciklije
Weimarban, ugye, megtekinti a turista Goethe és Schiller kettős szobrát. Azt, amelyik a városi színház előtt áll, pontosan úgy, ahogyan azt Boér tanárnőtől tanultuk. Utána, mert a turista is megéhezik, a sarki önkiszolgáló az irány. Illet...
Gergely Tamás: BÚCSÚ A KONYHÁBAN/LEVENDULA
”Vajon mit üzen nekünk Mária? Üzen-e egyáltalán?”
Az eget kémlelték, hadd fogják fel, hogy nyilatkozik meg nekik Jézus anyja.
”Beteg még mindig vagy egészséges?”, töprengett Vadmalac, miközben ecetes vízzel mosta fel a konyhában a szőnyeget.
Levendula-ecettel,...
Barta Zsolt: Mucika
Volt még egy kis idő a film kezdetéig, így betértek a Jégbüfébe. Ez volt az első komolyabb randijuk, közös mozizással, amire az apja még otthon mosolyogva legyintett, hogy úgyse a film lesz ott a fontos.
Mucika csak egy kávét, majd némi rábeszélésre egy termet...
Gergely Tamás: VADMALAC SZÍVE
Mutatták Vadmalacnak a szívét. A klinikán. Sőt, rövid ideig még a hangját is bekapcsolták: ”Vahu-vahu” – ahogy ver.
Vadmalac kezdetben élvezte a dolgot, de aztán megijedt:
”Szabad nekünk abba belebonyolódni, ami az Isten dolga?!”
Meg ahogy bámulta a saját szív...
Gergely Tamás: Vadmalac meg a billentyűzet
Vadmalacnak a számítógép billentyűzetére ragadt a keze. A tíz ujja egészen pontosan. Van egy régebbi gépe, ahhoz. Nézte az ujjait, s azt gondolta magában, hogy hosszú lejáratú lesz az együttműködés, mert a gép hibátlan szolgáltatott.
”Együttműködés”, így fogal...
Gergely Tamás: DEBUSSY LEGYE
A Bolyai-regény szerzőjének, Láng Zsoltnak
A forgás, az kap meg. A sodrás, a lendület.Forgó test, karját, lábát nem látni, mintha be lenne fáslizva. Gyolcsba pólyált balett.Egyáltalán nem komor, nem a Duna. Nem a Dunába vagy a Visztulába, a ruandai Kanyaru...
Gergely Tamás: MADÁR SZÁLL
Költői volt a Koma aznap. Sőt: költő, Vadmalac ezt állapította meg.
Amikor ugyanis azt ecsetelte, hogy miért állt be a tüntetők közé, bár eredetileg sétálni indult, így fogalmazott:
– Úgy éreztem, hogy egy madár akar kiszállni, amelyik addig a mellkasomba volt...
Maróti Ildikó írása
Az út során az ablakon kibámulva, villámgyorsan változó képkockák között hirtelen egy helységnév villant fel: Reménypuszta. Emésztgetjük a szóösszetételt.
Remény, ami nélkül nincs élet, puszta, ahol meg viszont semmi sincs. Végletes, furcsa szókapcsolat. És ak...