2024-11-14
Oláh Tamás 10
Oláh Tamás: Az én Magritte-om
Ott állsz festőállványod előtt,
fehér vásznadat magad elé helyezed.
Követem fényt ivó ikreid mozgását.
A jelek, a vonalak formát szülnek,
valóságos tárgyakká színeződnek,
a fekete rajzok is villózva égetnek.
A látvány bennem buzog.
Ecseted varázsfegyver...
Oláh Tamás: Alzheimer-kórban
Az eleven jelen közönyt mutat,
az öröm lékelt jég alatt tátog.
Aggódó szempárok
követik, mint fürge kémek
minden mozdulatomat.
Ruhám olvadó anyaga közt
kezem ágboga kimerülten matat,
hiába kapok a törékeny kincs után,
ujjamat sértve hull lábam elé.
...
Oláh Tamás: Elakadt lemez
Mint elakadt lemez ismétli
az Idő önmagát,
a múlt ki tudja hol ér véget,
gyermekkori reggelek egén tintafolt,
romlott emlék-darabkák üvegén arcok,
szemek sarkában fagyott könnyek,
halott levelek halmai alatt
árny nélküli emberek,
az utcákon tégláira bo...
Oláh Tamás: Ősz
Szerelem után
pihenés, halk sóhajszél,
monoton kopogás.
Az eltűnt nyár után
a fák rozsda koronái
álmosan intenek.
Kis léptekkel közelít
a sötétülő nappal.
Nyirkos homály szívja fel
a kertek illatait.
Mustos cseppek peregnek.
Búcsúkört írnak le a m...
Oláh Tamás: Utazás a birodalom belsejébe
Az akkor átélt, kézzel fogható valóság ma csupa hevített hangulatú, darabokra tört képből áll, és most, amikor leírom az akkori eseményeket néhol már úgy tűnik, mintha én találtam volna ki.
A párt hivatalos lapjának egyik újságírójával utazom együtt. Az ind...
Oláh Tamás: Kit sajnálsz?
Suhogjon a törvény korbácsa azon,
aki harsogó kacajjal
benzint loccsant egy kutyára,
és tűz szemekkel meggyújtja.
De ki védi meg azt, aki
keresztet hord nyakában,
s letérdepeltetve várja
a kardcsapást?
Kié legyen a szív,
kiért lüktessen inkább?
Ugye ...
Oláh Tamás: Karnyújtásnyira
Az emlékezés kanyargós útjai olyan helyekre is elvihetnek, amiről azt hitted nem őriztél meg semmit. Egy gyűrött fénykép felidéz egy másik, búcsúzás miatt megkínzott arcot. Egy régi, megviselt noteszlap bejegyzése egy fájdalmas nap emlékét. Rejtett asszociáció...
Oláh Tamás: A gyönyörök kertje
Ős-én madárfelhője tör ki a mélyből.
A csendet szétvetve a késztetés
kifogyhatatlan tavából kalandos kedvel torony nő,
pelyhes partján szelídített vadak legelésznek.
A tilalomfa ontja bő termését,
az édes alma az élvezet forrása.
De az Atya, a fölöttünk ...
Oláh Tamás: Az ezüstgolyó
Örömteljes, hosszan tartó boldogságot kívánunk az ifjú párnak, Babi, Gyuszi. A távirat hátoldalán a korabeli reklámszöveg: Egészségét szolgálja, ha mindenütt Nektárt követel! Növekvő kíváncsisággal olvasgattam a többi köszöntőt is. Íme egy másik, amelyiknek a ...
Oláh Tamás: Európa
„Míg mi élünk, nem lesz más e
Veszett Európa”
Tóth Árpád: Elég volt a vágta
Mit mond neked a
határokon átzengő
déli harangszó, Európa?
Mennyi hitben elpusztult
névtelen hős,
égre szállt bombával terhes
millió gépmadár,
nyomában üszkös rom-sivatag...