2024-11-14
Oláh Tamás 10
Oláh Tamás: Ha megéred…
Hajnal kergeti, sötét dajkálja,
gurul az égen a tűzgolyó.
Miért nem gondolsz
az utolsó lépésekre,
a napra, mikor nevedet
a némaság szalagjára hímezik,
mikor visszamaradt tested már csak
bomló anyag, semmi más,
s kitakart lelked az ítéletre vár.
...
Oláh Tamás: Harmony, a szexrobot[1]
Piros rúzzsal kihúzott száját nyújtja feléd,
kézzel kifestett szeme
páratelten néz rád.
Szilikon keblében naphosszat gyönyörködhetsz.
Válogathatsz a duzzadt vagy kicsi,
a kemény vagy a lágy
almák és körték között, bimbója lehet málna,
ribizli, vagy éppe...
Oláh Tamás: Somlói galuska
Mindenekelőtt elfogadjuk a régi igazságot, mely szerint mindenki úgy álmodik, gondolkodik és cselekszik, ahogy eszik. Erről vallanak ízlelő szemölcseink, kiválasztó mirigyeink, kérdezzük csak meg ajkainkat, nyelvünket! Az íny gyönyöre az emberi test titkos mél...
Oláh Tamás: Semmi subáján
A szabad ég alatt
halált utánzó pózban heverő,
megváltásukat hiába kívánó hajléktalanok,
a parázs-csönddel gyötörtek,
a kényszerzubbonyokba bújtatottak,
a Sárga Házból szélnek eresztett,
a meztelen elme szenvedéseit élő
boldog bolondok,
a roncsolt, üre...
Oláh Tamás: Nyár
Te fényzuhatag,
forró élet-áradás,
most tégy magadévá!
Szégyen nélkül sződd eggyé
a magányos lelkeket!
Napillat tárt terében
egyesüljön minden
teremtő erő!
Robogjon benned
a szerelem csillag-áramlása!
Ébredjen fel vétkes szomjad
halhatatlan ifjúság!...
Oláh Tamás: Korszakokon át
Soványodik a kedv,
s minél kurtább a táv,
az akarat annál gyengébb,
az unt napok,
mint gyertya tövére
az olvadt viasz hullnak.
Cseppre,
csepp.
Érlökések mérik az időt.
Minden hang, íz, szag
vibrál, csapzott, lázas hírnök.
Az emlékfoszlányok áradásáb...
Oláh Tamás: Tárgyaim
Köszöntenek, mint régi ismerőst.
Székem karfája karomhoz hajlik
Nekem panaszkodik,
Ágyam, ha virradatkor kitaszít
Nyikordul egyet,
Bögrém kezembe simul
Hízelegve,
Cipőkanalam
Mikor lehajlok velem jajdul.
Memóriám is tárgyaknak
Kiszolgáltatva működik....
Oláh Tamás: A legszűkebb körben
...S a szűk körben, mely centrumáig tárul
a mindenségnek, hol Dis tartja székét,
örök keserv az árulóra hárul.”
DANTE ALIGHIERI
LA DIVINA COMMEDIA
(Babits Mihály fordítása)
Mikor egyik neved elfedi a másikat,
a magány végleg rád csukódik,
szűkü...
Oláh Tamás: Önképem
Igazi hús-vér figura tárul elém,
mozdul, hajlik, tétován
igazgatja magán a kiválasztott kabátot.
Az árcédula még ott libeg gallérján.
Ismerős termet, mégis idegen.
Hiába, másként nézek ki profilból,
mint a reggeli lusta fényben,
a borotválkozás napi rít...
Oláh Tamás: Turini lepel
A semminek látszó tekintet,
a tiszta szellem
üt rést az égen,
űr-fénye itatja át testedet,
hogy egymásba szője
a lepel rostjait
és az Ember körvonalait.
"Így felelsz a főpapnak?"-
csattan fel egy szolga szava.
Mennyi mélyre futó indulat!
Arcul üt tég...