2024-12-21
Nyírfalvi Károly 10
Nyírfalvi Károly: Aznapi emlékek
Szabadnapos volt. Sütött a nap, s bár ráért, korán kelt, felöltözött, kiült a ház elé. A posta korán érkezett. Sok volt, apró borítékok, reklámújságok begyűrve az amúgy sem szabványos ládikába.
Kiemelte, csoportosította őket, közben eszébe jutott az a nap, az...
Nyírfalvi Károly: SZOBABELSŐ
Tengő napok hosszú sora után végre megérkezem.
Bejárom a szobákat, a belső terek után kutakodom, az első pohár után már a félreeső zugot keresem, ahol majd kiderül, tévedés volt idejönni, hiszen a szavak még ugyanazok, de minden más, minden átalakult. Megvált...
Mórotz Krisztina-Nyírfalvi Károly: Egyszeri leírás (Millet: Kalászszedők)
Tarló, lekaszált gabonaföld, a kévébe
kötött kalászokat már elhordták.
Amit a gereblye foga otthagyott,
három parasztasszony szedi össze.
(Azért a lehulló kalászért hajlongták
végig a tarlót.)
Kenyér lesz ebből is, orcájuk verítékével
megkeresett kenyér...
Mórotz Krisztina-Nyírfalvi Károly: Orcádnak verejtékével
Főszereplő a tarló, a lekaszált gabonaföld, amelyről már elhordták a kévébe kötött kalászokat. A maradékot három parasztasszony szedi össze, amit a gereblye foga is otthagyott, azokért a lehulló kalászért hajlongták végig a tarlót. Kenyér lesz ebből is, orcádn...
Mórotz Krisztina-Nyírfalvi Károly: Ketten a kertben: örökjelen
Monet már alig lát, de festi még a
csodák kertjét, tavirózsákat kis fahíddal,
glicíniát újra meg újra, végül már csak
lila és kék foltok a hatalmas szélben lengő
vásznon; ha ereje fogytán, gazokkal harcol,
locsol, majd újra festi a kertben a részt,
a rés...
Mórotz Krisztina-Nyírfalvi Károly: Monet és a kertje
Monet bámulatba ejtette a világot, azzal, hogy tíz-húsz színváltozatot festett egyazon témáról. Vett egy kis házat Givernyben, ekkor már romlott a látása, akkor jöttek a legcsodálatosabb színegyvelegek, a giverny park részlete a tavirózsákkal meg a hajlott kis...
Nyírfalvi Károly: A távolmaradás okai
Farkas-Kovács Lászlónak
„A tűz egy reggelen kezdődött, és a házban senki sem tudta kioltani.” Ez volt az utolsó mondat, amit az ágyban olvasott. A kertet rongyosra áztatta a kitartó éjszakai eső, sétálni nem támadt kedve, csak kortyolta első kávéját, és kés...
Nyírfalvi Károly: Kövek magánya
A kő emlékezik.
Nézd ereit, krátereit, pattogzott
sarkait. Ide helyezem a polcra,
esténként hallgatom. Nem szól, csak
régi helyén mohával fedve kezd
suttogni: Kavicsnak véled a halott
egeret, mert nem mozdul? Farkát maga
alá húzta, nyugtával dicsérvén a...
Nyírfalvi Károly: Későújkori töredék
Tillmann J. A.-nak
Mint a virágpor, vagy a napsugár, langyos eső, sokféle szél:
nomádok vagyunk valamennyien, nyílásainkban ki-be jár a levegő,
kín és vajmi jó kereng a szív, az agy, a lélek háromszögében.
Házam lehetne jégből, vagy nemezből, téglából em...
![Nyírfalvi Károly: [karcsú lapokra]](https://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2016/02/kave258.gif)
Nyírfalvi Károly: [karcsú lapokra]
Cédulákra írok, vékony füzetbe,
karcsú lapokra.
A megfelelő ritmusban lelépni
a járdáról, az autónak alig
kelljen lassítania.
Miért tenném? Miért ne tenném?
Álmos vagyok. Miféle ritmus? Miféle
tempó. Az életemmel játszom, hogy
felébredjek. A reggel...