2024-12-24
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Nászta Katalin: Sírni csak visszafelé
vallani, ha kell, csak férfiasan szabad
nem illik sírni valahol hátul
sírni csak visszafelé
ahogy estefelé asszonyok szoktak
paplanok alatt télen és nyáron
amikor fáznak az álmok
szíveikbe költöznek vállaikról
az apró hidegrázások
ezektől dideregnek
-...
Somorčík Sz. Rozália: Galambkő
Csúf így a tavasz.
Nyomok porlanak.
Feltör a földszag.
Virágok nyögnek,
őrlik a földet.
Aztán, csak úgy,
tenyérre kéredzkedik
egy galambkő.
***
Somorčík Sz. Rozália írja magáról: “Szlovákiában, Nyitrán élek. Egyszerű, magyar, iparos családb...
Kapui Ágota: Egy katonához
Lelked terhét hordozom
lánctalp túrta dombokon
délre húzó madárcsőrben
célra tartott puskacsőben
olajággá változom
szemed színét keresem
kékbe fordult egeken
kapaszkodom Fiastyúkba
türelmem fűzöm a lyukba
tűpárna a tenyerem
gyűrött inged vasalom
rád...
Gergely Tamás: AZ IGAZSÁG
A Koma jött állandóan a hírekkel. Volt neki egy rádiója, amit mintha mindig bekapcsolva tartott volna. Zsebrádió volt az említett tárgy, s annak a fülhallgatóját csak akkor vette ki a füléből, amikor Vadmalacékhoz belépett.
Vadmalac örvendett a hírszolgálatna...
B. Tomos Hajnal: Kérdések
Láttad-e már az erdőt
egészen fentről
a vércse karmában vergődő
szalonka szemével?
Kapaszkodtál-e már
korhadó ágba úgy,
mint ázott macska körme
zuhanó vizekbe?
Ha igen
ha nem
miért bocsátasz meg
semmibe révedő szemeknek?
***
B. Tomos Hajnal csángó...
Gergely Tamás: PÉSZÁH
- Tudod, mondta Vadmalacnak a Komája, felszabadultam én is. Úgy értem, kikerültem a szolgaságból. A függőségből.
Vadmalac nem szólt, csak komolyan figyelte a sortársát, barátját.
Aki nem tudta abbahagyni:
- Világosodik a kép, tisztult a fejem. Mígnem teljes...
Gergely Tamás: FELTÁMADÁS
Vadmalac Komája újabban búvárkodik. Kezdetben amatőrként az egyesületben, de egyre gyakrabban megbízatásokat kap. Például egy barlangi tavat térképeznek fel. Hát éppen ez a problémája…
- Tök sötét van – meséli a mentorának. –Ott lenn. Csak a homlokunkra erősí...
Para Olga: A mindenségben és mégis sehol
most költöztél
a mesémbe
szavak szárnyán
szállsz a légbe
itt vagy a bodoki
hegyormon és te vagy
a hófehér csipke
a fellegfodron
a legszikrázóbb
fenséges csillag
a mindenségben
és mégis sehol
vagy valahol
mélyen bennem
gyászt oszlató
kényelemben
...
Gergely Tamás: MALACKA ÉNEKEL
Feküdtek egymás mellett, béke volt a lelkükben. Szürküllődött, azaz a sötét átment már estébe. S akkor Malacka énekelni kezdett.
Vadmalacnak nedves lett a szeme az énektől, ettől az egyenes, őszinte hangtól. Amelyikben benne volt az élet, ugyanakkor mérhetetl...
Kapui Ágota: Így múlik
Rügyekben feslő, tékozló idő,
rohansz levélbe, ágba és virágba,
s ha szépségükben megláttad magad,
komisz kölyökként hullatod a sárba --
a létezést morzsolják ujjaid,
s az utódot tápláló nedveket
úgy szívod el, mint mohó kártevő
a tejfehér mosolygó élet...