2024-05-14
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Cseke Gábor: Új világ
pók szalad
viszi magával a szálat
miből a hálót fonja
mintha zászlót
föl a győzelemre
a feje fölött lobogva
de azért menekülés ez
tágasabb bizonytalan
még ki nem próbált zugokba
a szál csak nyúlik
csupa gyöngyharmat
megbánás és emlékezés
***
CSEKE...
Somorčík Sz. Rozália: Galambkő
Csúf így a tavasz.
Nyomok porlanak.
Feltör a földszag.
Virágok nyögnek,
őrlik a földet.
Aztán, csak úgy,
tenyérre kéredzkedik
egy galambkő.
***
Somorčík Sz. Rozália írja magáról: “Szlovákiában, Nyitrán élek. Egyszerű, magyar, iparos családb...
Kapui Ágota: Egy katonához
Lelked terhét hordozom
lánctalp túrta dombokon
délre húzó madárcsőrben
célra tartott puskacsőben
olajággá változom
szemed színét keresem
kékbe fordult egeken
kapaszkodom Fiastyúkba
türelmem fűzöm a lyukba
tűpárna a tenyerem
gyűrött inged vasalom
rád...
Gergely Tamás: AZ IGAZSÁG
A Koma jött állandóan a hírekkel. Volt neki egy rádiója, amit mintha mindig bekapcsolva tartott volna. Zsebrádió volt az említett tárgy, s annak a fülhallgatóját csak akkor vette ki a füléből, amikor Vadmalacékhoz belépett.
Vadmalac örvendett a hírszolgálatna...
B. Tomos Hajnal: Kérdések
Láttad-e már az erdőt
egészen fentről
a vércse karmában vergődő
szalonka szemével?
Kapaszkodtál-e már
korhadó ágba úgy,
mint ázott macska körme
zuhanó vizekbe?
Ha igen
ha nem
miért bocsátasz meg
semmibe révedő szemeknek?
***
B. Tomos Hajnal csángó...
Gergely Tamás: PÉSZÁH
- Tudod, mondta Vadmalacnak a Komája, felszabadultam én is. Úgy értem, kikerültem a szolgaságból. A függőségből.
Vadmalac nem szólt, csak komolyan figyelte a sortársát, barátját.
Aki nem tudta abbahagyni:
- Világosodik a kép, tisztult a fejem. Mígnem teljes...
Gergely Tamás: FELTÁMADÁS
Vadmalac Komája újabban búvárkodik. Kezdetben amatőrként az egyesületben, de egyre gyakrabban megbízatásokat kap. Például egy barlangi tavat térképeznek fel. Hát éppen ez a problémája…
- Tök sötét van – meséli a mentorának. –Ott lenn. Csak a homlokunkra erősí...
Para Olga: A mindenségben és mégis sehol
most költöztél
a mesémbe
szavak szárnyán
szállsz a légbe
itt vagy a bodoki
hegyormon és te vagy
a hófehér csipke
a fellegfodron
a legszikrázóbb
fenséges csillag
a mindenségben
és mégis sehol
vagy valahol
mélyen bennem
gyászt oszlató
kényelemben
...
Gergely Tamás: MALACKA ÉNEKEL
Feküdtek egymás mellett, béke volt a lelkükben. Szürküllődött, azaz a sötét átment már estébe. S akkor Malacka énekelni kezdett.
Vadmalacnak nedves lett a szeme az énektől, ettől az egyenes, őszinte hangtól. Amelyikben benne volt az élet, ugyanakkor mérhetetl...
Kapui Ágota: Így múlik
Rügyekben feslő, tékozló idő,
rohansz levélbe, ágba és virágba,
s ha szépségükben megláttad magad,
komisz kölyökként hullatod a sárba --
a létezést morzsolják ujjaid,
s az utódot tápláló nedveket
úgy szívod el, mint mohó kártevő
a tejfehér mosolygó élet...